Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Olyanba szerettem bele akibe nagyon nem kellett volna! Mit a fenét csináljak?
Szóval amióta az eszemet tudom nem ismerem a biológiai apukámat. De anyának már hamarosan 10 éve van párja aki velünk él és pontosan olyan apa-lánya kapcsolatunk van és apunak is szólítom. Nos neki van egy nálam egy évvel idősebb (vagyis 17 éves) keresztfia aki sokat van nálunk mert mind két szülője külföldön dolgozik. Eddig úgy gondoltam hogy szerelem van mind a 2 oldalról, de hétvége óta TUDOM. Hétvégén összeházasodtak a szüleim, vagyis ugye anyu meg a “mostoha apukám”, az esküvőn táncoltunk a sráccal és ott az egész násznép előtt ( nyilván azért nem mindenki minket nézett) megcsókolt táncolás közben. Majd kimentünk a mi apartmanrészünkhöz, és mivel ittunk is eleget, majdnem lefeküdtünk, de nem hagytam neki. Gyorsan átvettük az éjfél utáni ruhánkat és ez volt a kifogás. Aztán még táncoltunk meg csókolóztunk is és úgy elvoltunk. Tegnap este átjött és most vasárnapig itt lesz. Tegnap a szobámban filmeztünk és véletlenül elaludtam. Logikus lett volna hogy kikapcsolja a filmet és visszamegy a szobájába, de ma reggel ő is ott aludt az én ágyamban, és reggel még össze is bújtunk ami jó volt de elképesztő mennyiségű kérdés kavarog a fejembe. Miért csinálja? Most mit tegyek? Mégis csak “rokon”,vagy nem? Teljesen kétségbe vagyok esve, bele se kellett volna szeretnem....
Előre is köszi! 16L
válasza:Hát jöjjetek össze. Tulajdon képpen, ha a rendes apukád is lenne, akkor sem lenne köztetek rokonsági kapcsolat, hacsak nem az ő családtagja közül lenne a keresztapja.
De így hogy csak a a keresztapja, és még nem is a biológiai apukád így szerintem nyugodtan együtt tudtok lenni. Illetve ha esetleg szakítanátok valami oknál fogva sem lenne baj, ha éretten tudjátok kezelni a helyzetet.
válasza: válasza:Kedves Kérdező lány!
Írod: "De azt mondta ő is szeret, az esküvőn!!!" - Ez az, hogy mondta. Egy igazi lagzis „buli” hangulatától felspannolva... Na már most mondani, próbálkozni MINDENT lehet. főképpen pityókosan...Ám az még nem szeretet, azok csak SZAVAK. A szeretet mindig is cselekvésben nyilvánul meg, s nem szavakban. (Az igaz, hogy szavakban is kifejezhetjük, megerősíthetjük érzéseinket, tehát azt, amit gondolunk, de arra semmi garancia, hogy azon szavak mindig is a valóságot tükröznék. (Mert bizony sokszor csak egy játszma része)
A szeretet bizonyítéka: (hogy szeretve vagy-e, vagy sem) az mindig a szeretett személy,tehát a Te birtokodban van. A szeretett személy érzi (vagy nem érzi) a Másik szeretetét, mikoron időt és energiát szentel rá szerető gondoskodása által. Vagyis neked kell érezned, függetlenül attól, hogy a szerető személy (a fiú) mit mond ki a száján és/vagy mit nem. Úgy általában... ha jobban érzed magad együtt vele, ha könnyebb, jobb és szebb az életed mellette, mint lenne nélküle... akkor szeretve vagy. És ez vice-versa. De ez két-három együtt töltött pásztoróra során nem igazán szokott kikristályosodni. Főleg nem 16-17 éves korban.
Aztán azt írod: „...de hétvége óta TUDOM.” Mármint, hogy szerelem van mind a 2 oldalról? Nem akarlak elszomorítani, de ez csak egy felturbózott érzelem kivetülése. Mármint ez a "TUDOM" szóval leírt tudás. Én azt mondom néked, jobb, ha nem tudod... jobb ha nem tudsz semmit... ne akarj tudni semmit. Inkább csak tapasztald meg.
Ráadásul ha szerelem... és nem szeretet(!) az még neccesebb. Ha gondolataidban repkedsz körülötte, mint ahogyan a szerelmeseknél szokás, úgy esélyed sincs meghallani és meglátni a valóságot... pontosan a szemed előtti lila köd (lásd: Maya fátyla) kitakarása által. És akkor vagy szerencséd van, ha Őt is lila ködfátyol borítja... vagy nincs szerencséd, mert pl. csak a testedet akarja megkaparintani, de minél hamarább. Mint ahogyan a teenager korban levő fiúk többsége. Onnan tudom ezt, hogy magam is átéltem anno. No meg fiú társaim magánélete sem volt hétpecsétes titok számomra. Amikor pl. azzal kérkedtek, hogy hány nőt "szedtek fel" (vagyis próbáltak megdugni) pár hónap alatt! (Persze... ezek is csak szavak, miközben lehet... fele sem volt igaz. Ám jól mutatja mentalitását az embernek, hogy mivel kérkedik, s mivel nem. (Ha érted, amire gondolok.)
Csak javasolni tudom: - sose arra koncentrálj, hogy mit ejt ki a száján (még ha olyan jóleső érzéssel is tölt el), hanem mindig a szemét nézd és test-beszédére, mozdulataira fókuszálj. S ha azt érzékeled, hogy testbeszéde, gesztusai, mozdulatai nem mondanak ellent szavainak... akkor jó esélyed van arra, hogy őszintén nyilvánul meg. Bármit is mondjon. Ám, ha ez van, akkor Te is légy spontán és őszinte vele.
Linny22 jól írta... „a mai világban ez érték, ha így gondolkodsz”. Bizony!
Ám egyre vigyázz! Mindig, s minden egyéni döntésedért felelősséged van. Mert saját kapcsolatodat illetően mindig Te döntesz, csak nem mindig tűnik úgy. Szeretjük olykor-olykor a véletlennek, vagy a Másiknak tulajdonítani a dolgok (főként a negatív) alakulását. Olyan nincs, hogy ha épp eldurran egy pofon, miközben azt mantrázod: - Ezt most... Te hoztad ki belőlem!! - Ilyen nincs! Mindig létezik az embernek szabad választása, döntése: Teszem, vagy NEM teszem. Ez a legbensőbb emberi szabadság lényege.
Még annyit... ne hagyd, hogy azzal riogasson bárki: - Óhhhh... aranyom, te nem tudod azt, hogy miről maradsz le, hogy mit veszítesz, ha ezt... meg ezt (most és itt) nem teszed meg! - Ez egy eléggé gyakori, ám tisztességtelen játszma hangzatosan zavarba kergető szólama mindössze. Ugye érted?
Az ERŐ legyen Veled!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!