Mennyire normális, ha a párom inkább mást helyez előtérbe, mint engem?

Nagyon sokszor úgy érzem,nem vagyok neki elég fontos. Most például beteg lettem,de ő nem maradt velem, elment szórakozni. Nem mondtam neki hogy ne menjen, csak hogy nem örülök neki. De volt már hogy 1 órát vártam rá, amikor úgy volt,hogy találkozunk,amíg ő a tesójával volt. Azután majdnem szakítás lett a vége, meg is ijedt rendesen,azóta kissé jobb a helyzet, de hát még mindig nem értem. Mikortól számít ez normálisnak, illetve nem normálisnak? Néha azt érzem, számára ez nem olyan igazi szerelem, olyan egetrengető.Pedig szeret engem, ez világos. Mégis sokszor egyedül érzem magam,pedig nem figyelemhiány,csak rosszul esik mikor mást választ helyettem. Ezen a "fontosságon" kívül más miatt nem is veszekszünk,de mindig azt érzem magamra vagyok utalva,pedig nem vagyok egyedül. Velem van a baj? Normális válaszokat köszönném meg!