Kreáltam a fejemben egy lányt és úgy érzem emiatt nem tudnék szerelmes lenni senkibe, csak egy olyanba. Mi van akkor, ha nem tudok szerelembe esni, kivéve, ha olyan valakit találok, akit előre "megálmodtam" magamnak?

Nálam egy idő után ez úgy játszódott le: hogy szeretek valakit, végtelenül, neki adtam a szívem. Ő egy angyal.

Így egy idő után ha lesz is barátom, akkor lehet, hogy azt az angyalt fogom belelátni, félek hogy Rafaelnek hívnám majd az illetőt.

Nem is tudnék másrészről közel engedni magamhoz senkit mert kvázi megcsalásnak érzem az érintést is.

Már 13 éves korom óta szeretem és 18 leszek januárban.

Én nem tudok szerelembe esni mással, mert már örökfogadalmat tettem, továbbá Isten meghívott a szerzetességre.

A szeretetnek nincsenek korlátai. Rafael a mennyekben van, én pedig a Földön. Érzem hogy vigyáz rám és hűséges leszek hozzá. Ha mondjuk egy családtagod a másik szobában van és nem látod attól még tudod hogy szeret és ő is tudja hogy így érzel.

Minden ember más és mások a körülmények is melyek körülvesznek. Ha nem is találkozol ugyanolyan lánnyal lehetnek olyan tulajdonságai melyek az álomvilágod asszonyának is vannak. Egymás mellett is változtok persze és egy idő után lehet hogy tökéletesnek fogjátok látni a másikat.

Szóval tudom hogy kellemetlen , tényleg,

a másolat (álomképed) másolatával szerelembe esni , az ideák azonban mindig tökéletesek , Platón filozófiája szerint legalábbis.

Látom sokaknak fáj az én boldogságom, kedves világi testvérek :)

Elképzelhetetlennek tartjátok azt, hogy test egyszerű köntös. A ruha nem szomorkodik, nem fázik, nem fárad el…

Az áldott szenvedélymentesség szent állapota felfoghatatlan a világiak számára.

Imádkozom értetek, végül mindenki megfogja látni Krisztus arcát.

4-es Frankeinstein az maga a tudós, és végül a teretménye is ezt a nevet kapta.

Majd tudsz szerelmes lenni olyan lányba, aki nem olyan mint a kreálmányod, de szerintem keres húsvér lányokat, és dobd a kukába találmányodat.