Pár hónapja megismerkedtem egy sráccal. Nem tudom eldönteni hogy tekint rám. Szerintetek?

Talán ha te közelednél egy kicsit jobban.. Lehet még ő sem döntötte el, hogy mit akar

Az ha fáj neki a szakítás, nehogy úgy járj, hogy 'búfelejtő legyél neki'... De lépni kell mielőtt átkerülnél végleg a barát zónába ha tetszik! Át kell gondolnod, hogy tényleg össze akarsz-e jönni vele, vagy csak az vonz, hogy olyan jeleket ad néha, mintha tetszenél neki. Ha komolyan elhatároztad, hogy közeledsz felé, akkot tenned kell valamit különben bánhatod a dolgot. Úgy lehet megtudni, ha tényleg egyértelmű jeleket adsz neki arról, hogy tetszik. Sajnos persze elsülhet, ha nem úgy gondol rád, mert akkor távolodhat, de jártam már úgy, hogy tetszett az egyik barátom és közeledtünk egymás felé jobban, mint mások felé, így volt bátorságom bevallani neki, hogy kedvelem. Ő ettől megijedt és gondolom 'sok' volt, hogy elmondtam neki. Azt mondta nem úgy érez irántam. Utána próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna sőt még a barátságból is visszavettem, és kicsit kerültem is őt. Ez annyira piszkálta a csőrét, hogy azt mondta beszélni akar velem személyesen, de direkt húztam a dolgot, mert akartam, hogy küzdjön értem bármit is akar, tanulja meg, hogy nem mindig én fogok futni utána, mert én megtettem az első lépést innentől kezdve az ő dolga volt eldönteni, hogy milyen irányba hagyja a dolgot menni. Szóval mikor már besokkalt, hogy őt kerülöm, elmondta, hogy szerelmes belém, csak nem merte bevallani. (mondjuk nem értem, hogy hamarabb miért nem lehetett mondani pl. mikor én elmondtam... Bár lehet csak azután kezdtem tetszeni neki, hogy 'kérettem magam' picit). De volt már olyan srác is, akivel hivatalos randira is elmentünk, de gondolom gyorsnak érezte, hogy megfogtam a kezét és látta rajtam, hogy odáig vagyok érte, ezért nem is érdekeltem őt utána. És még egy eset, (ami hasonló a tiédhez) a legjobb ami történt velem, mikor én estem át egy (ideje volt már végre) szakításon és akkor ismertem meg egy srácot, aki nagyon kedves volt hozzám, de úgy voltam vele ez csak barátság, bár amilyen félénk volt nem tudtam eldönteni, hogy akar-e valamit tőlem, mert nem mindig volt egyértelmű. Jó volt néha kicsit hitegetni magam, hogy 'Juj tetszem neki' de előző tapasztaim alapján mondtam magamban 'áh sokan viselkednek így másokkal ez csak szimpla kedvesség... Sőt sok ember úgy flörtöl a másikkal, hogy semmi célja, hanem csak úgy...' De aztán azt mondta nekem, hogy ő szeret engem. Huh mondom most ez barátként vagy szerelmként?? Mert én már belezúgtam és nehogy elrontsam azzal, hogy rávágjam 'én is és mióta megláttalak fülig beléd vagyok esve!... és ő annyit mond rá, hogy hát ő csak barátként szeret...' De azt mondta őszintén szerelmes belém mióta meglátott... És lám azóta (3 éve) együtt vagyunk:) sok játszadozós pasi után végre viszontszerelem első látásra :) Szóval ha meg akarod őt szerezni kell egy határozott kezdő lépés, amivel jelezheted, hogy 'szabad a pálya', de aztán vissza kell venni és hagyni, hogy ő küzdjön meg érted nem pedig fordítva! Sok pasinak valamiért kiábrándító, ha egy nő nem elérhetetlen és nagyon erölködik... Az én kezdő lépésem a párom felé talán az volt, mikor nagyon kedves voltam vele és egyszer hozzábújtam úgy mintha járnánk. Aztán szinte rögtön 'semlegesebb' lettem, hogy összezavarjam és ezen 'kattogjon'. El kell érni, hogy Ő akarjon téged és, hogy neki kelljen megszereznie! Sok sikert drukkolok! ;) Remélem tudtam segíteni.

Ez hadonlít az én helyzetemhez (remélem anem az)... De egyet értek #2-vel