Vannak olyan fiúk, akik nagyon nem mernek lépni?

Ha valaki sokszor pofára esett, már rájött hogy nem finom

Hiába változik meg esetleg később, a görcs tovább benne marad

Szia!

Nem egyszerűen introvertáltság mint olyan, a probléma, illetve mindenkinél más leosztás. Van, aki a gondolataiba mélyed, van, aki megégette már magát és további módok, hogyan mérgesítsük magunkra a lányokat :)

A gyakorlatiasabb fiúk "természetesen" lépnek, és bár nekik sem biztos a megfelelési rátájuk, azért vélhetően jobb, mint annak, aki nem lép.

Én például úgy képeztem le magamnak a világot, hogy nem nagyon határoztam meg magam "valamilyennek", nem teng túl az "én vagyok". Egyszerűen csak szemlélem a világot és remélem, egyszer valaki majd félpillantásból is veszi az adást. Van, amikor megtörténik ez, de nem sokszor. A jellemző alaphelyzet az, hogy nem vagyok benne biztos, hogy a lánynak elég jó vagoyk, ismerem a hibáim, és nem feltétlenül hiszem el, hogy éppen én kellek. Ezen a ponton belép az a finom érzés, amikor valaki mást választ és ezzel szembesülök - na ugye, megint igazam volt, egy újabb tapasztalat. Lehet, hogy úgy vagyunk kódolva, hogy a férfnak kell cselekedni, de sok helyzet van, amikor a nőnek kell megtolni a bringát, tovább lendíteni a nehezéket. Már, ha akar valakit.

Az a szitu - elnézést - hogy már 48 vagyok és ez még mindig így működik, dacára, hogy már sokkal jobban tudok különbséget tenni a magam és mások értéke között. Nem vallok szégyent, túlságosan. De ez a bizonytalanság megmarad.

És igen, ahogy mondtad az elején: nem vagyunk férfiatlanok. Csak sokszor valóban, jobban becsüljük a nőket, mint magunkat. Elég bonyolult dolgok zajlanak le több szinten fejben olyankor.

A fiúkat rendesen a lányok tiszteletére nevelik és ha ez egy visszafogottabb srácba települ, akkor hogy úg ymondjam, előáll ez cselekvési gátlás.

Emlékszel a Forest Gump-ra, ugye? A csajoknak is van dolga és az lehet ugyanolyan romantikus :)