Van értelme a találkozásnak így?

Akkora hülye kijelentés hogy csak barátok alapon.

Az én kedvem ilyenkor megy el.

Szerintem ha már valaki elmegy veled tegyük fel "barátként" találkozni akkor ott már érdeklődés van a dologban.Időn és rajtad múlik merre felé tereled ezt a kapcsolatotokat.Kávézó vagy ehhez hasonló helyre vinném.

Sok sikert hozzá!!

Lehet szépnek is és lehet rossznak is látni a dolgokat, nem akarom elvenni a kedved tőle, ezért nem is akartam leírni, de inkább leírom az őszinte véleményem.

A tapasztalataim alapján ha egy csaj már így kezdi akkor vagy elege van a csávókból egy időre mert pont most lépett i egy friss kapcsolatból és csak egy lelki szemetesládát akar. Vagy pedig szimplán nem jössz be neki és csak azért mondta hogy csak baráti alapon. Vagy pedig annyira félénk és óvatos hogy inkább csak ezt mondta.

Őszintén szólva nem tudom, de kedvem nem lenne hozzá az biztos, mindenesetre menj el, legalább szerzel tapasztalatot. Ki tudja lehet hogy jó sül ki a dologból, ha nem is az első találkozáskor, de talán idővel még lehet komolyabb is.

Sok sikert!

Nekem pont most volt ilyen, habár kicsit bonyolultabb (még az első iskolámban, 2 évig osztálytársak voltunk, aztán 3 éve ő megkeresett, találkoztunk 1-2 alkalommal, ő kezdeményezett kapcsolatot de én elutasítottam). Most, 2-3 év beszédszünet után, egy postomat 'lájkolta', így megnéztem a profilját - és rájöttem, hogy a 3 évvel ezelőtt még nagyon gyerekesen kinéző (és viselkedő) lányból egy érett, gyönyörű lány lett. A születésnapja ráadásul épp azután egy héttel volt, felköszöntöttem és elkezdtünk beszélgetni. Úgy beszéltünk, mintha régóta jóban lennénk, és nem lett volna 2-3 év szünet, telefonon is beszélgettünk, aztán amikor kezdeményeztem találkozást, ő is ugyanet mondta.

Természetesen minden kedvem elment az egésztől, és elég ótvarul éreztem magam, mert már fűztem egy másik lányt mielőtt vele elkezdtem dumálni, akit érte feladtam. Ennek ellenére találkoztunk. Úgy volt, hogy csak gyors tali lesz, reggel leültünk egy kávéra a Kolosy téren. Beszélgettünk, sétűlgattunk, nagyon jól elvoltunk, annyira belefeledkeztünk, hogy a rövid egy órácskás tali már 3 óra hosszan tartott, mire az óránkra néztünk. Mivel dél felé járt az idő, akkor már beültünk a Vapianóba is ebédelni - a kávéra sehogy sem engedte meghívatni magát, de az ebédre meghívtam, és ezt már szó nélkül elfogadta. Ebédelés közben már kezdett teljesen feloldódni, máshogy nézett rám, hosszan nézett a szemembe, mindenen nevetett, a kezemet is megfogta egyszer, érződött, hogy azért van itt még remény. Sajnos utána nekem fontos dolgom volt, és neki is, szóval a végén egy hosszú öleléssel elváltunk.

Azóta még nem találkoztunk, főleg azért, mert koleszos vagyok Esztergomban, de pár napon belül fogunk, és minden nap órákat beszélünk telefonon. Pár napja telefonon be is vallotta, hogy sajnálja, hogy csak baráti találkozásként kezdődött, csak szimplán félt tőlem a régebbi események után. Az én történetemből láthatod, hogy ugyan gondolom neked is teljesen elment a kedved tőle, még meg lehet ezt fordítani, lehet hogy ő is csak fél tőled! :)