Fiúk, ti összesjönnétek egy olyan lányal akinek ugyanaz a keresztneve mint a húgotoké/nővéreteké?

#12esnek

Akkor a névnapok fejben tartásávával nem volt gondod :D

Erről eszembe jutott társkeresőn megismert hölgy.

Képek, meg bemutatkozás alapján kifejezetten szimpatikus volt, rá is írtam. Elkezdtünk először írásban, majd pár óra múlva már Skype-on társalogni. Aztán egyre-másra derültek ki róla a furcsaságok. Először csak annyi, hogy egy testi rendellenességgel született. Ez engem egyáltalán nem zavart volna, pedig ettől félt legjobban, emiatt szokták a legtöbben megszakítani vele az ismerkedést. Én nem. A többi dolga viszont jócskán cirógatta a tűréshatáromat. De azokat a dolgokat is elnéztem. Utólag én sem tudom, hogy mi volt annyira szimpatikus abban a nőben, de elég sok mindent képes lettem volna elnézni neki. Láncdohányos volt, emiatt hát.. hogy mondjam szalonképesen... nem vele készítették volna a Colgate-reklámot; emellett gyakran piált is; volt 3 gyereke, de az életmódja miatt elvették tőle, meg még pár apróbb dolog... De még ezek után is hajlandó lettem volna találkozni vele, és egyébként tényleg nagyon jól kijöttünk egymással.

Na, aztán rákérdezett a nevemre. Abban a pillanatban meg 180 fokos fordulat, hogy őt ez most mennyire rosszul érintette, stb. Még én voltam hibásnak beállítva, mert hogy a volt férjének is ez volt a keresztneve. Aztán duzzogva el is köszönt, mivel hogy ő most mennyire kiábrándult. Utánna meg napokig durcizott, nem volt hajlandó válaszolni, szóval hagytam is a fenébe. Egy hét után írt rám, hogy van-e kedvem beszélgetni, de ekkorra már végleg elment tőle a kedvem, szóval válaszoltam neki, hogy bocs, de nem.

Tényleg nem értem, hogy egyesek hogy a frászfenébe lehetnek ennyire dedósak?