Arra vàr, hogy èn keressem, vagy sosem voltak èrzèsei iràntam?

Ismerkedtem egy sráccal, 4 hónapon keresztül. Inkàbb csak szexkapcsolat volt, de mègis, sokat is lelkiztünk. Nekem először nem tetszett, de szexuálisan valami vonzott benne. Ő eléggé "nyomult" úgymond, pedig az első randin nem viselkedtem vele túl szépen, mèg nem voltam túl az előző sràcon, ès folyton róla beszèltem. Elhívott másodjára is, lefeküdtünk egymással. Utàna ő keresett, de megèrezhette, hogy nem annyira jön be nekem, mert sokszor kérdezte, hogy tetszik-e nekem, meg mondta is, hogy nehezen igazodik ki rajtam. Valóban, elèg határozatlan tudok lenni. Utàna mèg talàlkozgattunk, ő elég elfoglalt, állítólag, inkább csak esténként èrt rà, hètvègèn pl. szinte sosem... Nem csak kizárólag szexeltünk, de azèrt valahol mègis eléggé arra korlátozódott a dolog..:/ Közben èn elkezdtem irànta érezni, de amikor szóba került, hogy mi van köztünk, kiderült, hogy őt azért picit zavarjàk bennem dolgok, vagyis én így èreztem, mondtam is neki, hogy úgy érzem, fenntartásai vannak velem szemben, de azt mondta, hogy ez nem igaz. Egyszer viszont amikor mondtam neki, hogy làthatóan nem érdeklem őt, olyanokat mondott, hogy akkor költözzek hozzà, meg csináljuk rendesen a dolgokat.. Az igazsághoz hozzàtartozik, hogy enyhén depressziós vagyok, èvek óta, ès valahogy mintha azt hitte volna, hogy engem meg kell menteni abból a környezetből, amiben most vagyok, ès mondta is, hogy ki kell belőle rángatni. A legutóbbi alkalommal, amikor meg kettőnkről beszélgettünk, megkérdezte, hogy akarok-e párkapcsolatot, de úgymond az èn unszolàsomra, vagyis olyan volt, mintha ezt màr èn húztam volna ki belőle. Erre èn ràvágtam, hogy nem. Elèggè fèlek ezektől a dolgoktól, volt, hogy azt is nehezményeztem, hogy nem megyünk együtt sehova, nem mutat be a barátainak, erre rávàgta, hogy akkor elvisz, mire én mondtam, hogy most màr nem kell. De mintha ezeket sosem gondolta volna komolyan, csak muszàjból mondta volna. Mindig ő keresett, a dolgaim felől is èrdeklődött, egèsz részletesen, meg mintha tènyleg figyelt volna ràm, de persze lehet, hogy csak amiatt, hogy ott legyek neki mindig, mint egy eszköz.. A legutolsó alkalommal nem volt túl jól, van egy betegsége, ès mondta, hogy inkàbb lelkizni hívott àt, meg hogy itt legyek vele. Szerintem èn elèg figyelmes voltam vele, meg próbáltam őt megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj. Úgy is tűnt nekem akkor, hogy jobb kedve lett attól, hogy ott vagyok. Megfordult a fejemben, hogy most az egyszer èn írok rá a tali után, hogy hogy van, de rosszul esett, hogy nem írt semmit, hogy őrült, hogy ott voltam, vagy valami. Mondtam neki mèg koràbban, hogy azért nem keresem èn őt sosem, mert látom, hogy nem akar komolyat, és akkor teperjen ő. Erre nem mondott semmit. Búcsúzáskor mindig egy rövid szájra puszival köszönt el, semmi hosszabb csók, az utolsó alkalommal legalább vártam volna, ha úgy érezte volna, hogy lelkileg kicsit közelebb kerültem hozzà, most ne így legyen. Kèt hete találkoztunk utoljàra, ès azóta nem írt semmit. Ilyen még sosem volt, valószínűleg nem is fog írni, mert eddig max 1 hét telt el, ameddig nem írt. Nem tudom, hogy most az van-e, hogy èszre vett rajtam valamit az utolsó alkalommal, hogy èn màr többet èrzek iránta, mert viccesen mondtam is neki, hogy akkor ő most kihasznál egy mentálisan instabil nő, amire màr nem emlékszem, mit válaszolt. Talàn megszólalt benne a lelkiismeret, hogy ő nem èrez irántam semmit, ès nem akar velem szórakozni, vagy az esik neki rosszul, hogy úgymond megmutatta a gyengébbik arcát, hogy beteg, én meg nem èrdeklődöm felőle, hogy ő hogy van? Egyébként, azt mondta, hogy több van köztünk, mint szex, lelki dolgok is, mert pl. beszèlt nekem erről, hogy meg van ijedve a betegsége miatt.

Köszi előre is, ha valaki ír!