Mennyire gáz, hogy emiatt dobtam a srácot?

Az autizmus nem betegség hanem állapot. Párom autista, én savantos vagyok. Egyikünkön se látszik, annyi hogy ő elég csendes és nem biztos az érzéseiben, mármint nehezen jön rá hogy éppen mit érez. Én néha nem tudom hogy mikor mit illik vagy nem illik mondani. De ezzel szemben ő fotorealisztikusan képes rajzolni, nekem pedig abszolúthallásom van, rengeteg hangszeren játszok és mesterszinten sakkozok úgy hogy sose tanultam elméletet. Mindkettőnknek 170 feletti az IQ-nk. Szóval összességében ez az állapot inkább áldás mint átok.

Sajnálom ha te ezt nem így láttad, de jobb is a srácnak egy ilyen lány nélkül.

Ha autista szerinted hogy esett neki? Kibszott szrul. Igen, bunkó voltál.

Mért nem mondta el? Lehet nagyon tetszel neki és félt, hogy rögtön el fogod utasítani, tali nélkül

Magasan funkcionáló autista vagyok.

Nem vagyok egy Esőember szintjén lévő életképtelen egyed, nagyon nem.

Ettől függetlenül viszont nagyon sokat kellett önfejlesztéssel foglalkoznom, sok dolgot meg kellett tanulnom az emberi kapcsolatok működéséről, és nagyon sok minden még nem jön természetesen.

Én csalódásnak élném meg, ha valaki csak emiatt a tény miatt dobna: ha nem vagyok neki szimpatikus, úgysem (csak) az autizmuson múlik, ha meg igen, valószínűleg egy kis empátiával mindkét fél részéről, ezen túl tudnánk lendülni.

Aki szerint meg a srác bunkó: mégis mikor kellett volna ezt elmondania? Úgy kellett volna bemutatkoznia, hogy: "Szia! Én (...) vagyok, autista!" ?

Azért ha valakinek van egy betegsége, akkor azért nem olyan könnyű elmondani azt, pont ezért. Az elején attól félhet, hogyha rögtön elmondja, akkor esélyt sem adsz neki, mert rögtön leírod, hogy "beteg". Viszont mi van ha később mondja el, és rögtön dobod? Viszont mi van ha később mondja el, és mivel már megkedvelted és látod, hogy igazából nincs vele probléma, akkor elfogod őt fogadni? Szóval na, ezért nem olyan könnyű megosztani mással azt, ha neked van valami egészségügyi problémád, szóval persze lehet itt izélni, hogy miért nem mondta el, de azért nem olyan könnyű az ilyesmit elmondani, mert fél a reakciótól, fél, hogy elveszít, esélyt sem adsz neki.

Nekem például a párom autista. Ha nem mondta volna el, akkor sosem találtam volna ki. Őszintén, már nem is emlékszem, hogy mikor mondta el nekem, viszont előtte is kedveltem őt, szóval most az hogy elmondta, hogy autista, az nem változtatott semmit. Ugyanaz a személy, akit az eleje óta kedvelek, egy diagnózis nem változtat rajta.

Amúgy pont az, hogyha valaki meghallja az olyasmi szavakat, mint autista, vagy skizofrénia, akkor rögtön arra gondol, hogy az adott személy hülye. Ez a probléma. Mert kár is tagadni, én a környezetemben ezt tapasztalom, hogy sokan így állnak ehhez. A rokonságomban skizofrén is van. Nincs vele különösebb baj, de ha az emberek meghallják a szót, hogy "skizofrén", akkor fejvesztve menekülnek kb. Szóval a srác csak félt a reakciótól, akart egy esélyt.