Hogy szakítsak a barátommal, hogy a lehető legkevésbé bántsam meg?

Pont így jártam gimiben 16 évesen.

Leírom, mit csináltam, csupa jó szándékból, te ne tedd: nem szóltam hozzá, nem értem rá, ha elhívott, kérdezte, hogy mi a baj, nem mondtam neki semmit, mert azt gondoltam, hogy ha nem kapja meg tovább tőlem azt a kedvességet meg figyelmet, rosszakat fog gondolni rólam, és ő akar majd szakítani - ami jobb lesz neki, mintha én szakítottam volna.

Na ez egy nagy baromság. Nem tudtam neki megspórolni a fájdalmat, nagy értetlenség maradt benne utána, sőt egy nagy lezáratlanság mindkettőnkben. Még 20 év múlva is eszembe jut, hogy meg kellett volna vele beszélni!

Meg kellett volna mondanom neki, hogy ez sajnos részemről nem megy tovább. Hogy nem illünk össze, s ezt jó lett volna ha korábban meglátom. Más az életfelfogásunk, és ezt idővel ő is meglátta volna.

Akkoriban csak annyit tudtam volna mondani neki, hogy ő nem elég jó nekem. De ez nem akartam vele így ilyen formában közölni, mert nem akartam megbántani.

Azt kellett volna mondanom, hogy nem illünk össze, és ez nekem lehetetlenné teszi a folytatást. Biztos kérdezte volna, hogy miben látom azt, hogy nem illünk össze - erre nem tudtam volna mit mondani, csak azt, hogy belül érzem.

Beszélj vele mindenképp. Ne játszmázz, hogy ő akarjon szakítani, mert úgy biztos jobb lesz neki. Ez nekem nagyon nem jött be.