Normális, hogy így érzek?

Elég friss a kapcsolatunk, de az első pillanattól kezdve jól kijöttünk (még mielőtt összejöttünk volna).

Nagyon rendes fiú, okos és vicces, ráadásul törődő is, mindig tudja, hogyan deríthet jobb kedvre.

Együtt szoktunk játszani egy videójátékot, van, hogy nem csak ketten, hanem a többi barátunkkal. A minap is ez történt, már azt se tudom, mi volt a téma, de az egyik fiú valami hülyeséget mondott, mire a barátom azt mondta, hogy végzett velem, megb*szhatom magam, meg ilyenek. Utóbbi talán durván hangzik, de tudom, hogy nem gondolta komolyan, állandóan így viccelődik és szeretem is a humorát.

Viszont amikor ezt kimondta, nem éreztem olyan jól magam, ezért próbáltam elmagyarázni, de senki nem hallgatott meg, állandóan a szavamba vágtak és nem hagytak beszélni. Ezután még egy darabig maradtam, de mivel a barátom hozzám se szólt, leléptem (eredetileg is csak azért léptem fel, mert ő kért meg).

Az a helyzet, hogy nagyon érzékeny vagyok. Rossz tulajdonságom, hogy mindent magamra veszek, könnyen megsértődöm, stb. Próbálok ezen változtatni, de nem egyszerű.

Amikor a barátom azokat a dolgokat kimondta, minden életkedvem elment, és ezzel most nem túloztam - ráadásul a tény, hogy nem is hagytak szóhoz jutni, csak rontott a helyzeten. Olyan rosszul éreztem (és érzem még mindig) magam, hogy sírnom kellett.

Az a baj, hogy tudom, hogy ez csak hülyeség, hiszen ismerem őt és tudom, hogy nem gondolta komolyan - ettől függetlenül nagyon megbántott, igazán rosszul esett, de úgy érzem, butaság lenne ezt megbeszélni vele, mert nem nagy ügy, nem akarom felfújni az egészet.