Van aki gimis párkapcsolattal ment egyetemre?

Én a barátommal két éve vagyok együtt, ő végzős volt, én meg 11.-es, mikor elkezdtünk járni. A kapcsolatunk elején gondolkodtam azon, hogy inkább szakítok majd az egyetem miatt, úgyis új ingerek érik stb, minek maradjon velem...De nyilván ez lett volna a legbutább döntésem a világon:D. Mi jól megvagyunk együtt, nehéz volt egy év külön (addig mindig napi szinten taliztunk a suli miatt), de ő bevállalta a heti talikat. Hamar elment ez az év, nem volt semmi probléma.

Nagyon sok embert ismerek, akik a gimis kapcsolatukkal mentek egyetemre és máig jól elvannak. Remélem kielégítő a válaszom:D.

19/l

Mi gimis távkapcsolatból kerültünk egy városba, amikor a barátom egyetemista lett, majd utána én is. A kapcsolat túlélte, ebből sosem fakadtak problémák. Mivel ugyanarra a karra mentem egy évvel később sok minden már nem ért váratlanul, magabiztosabban tudtam belevágni. A tipikus egyetemi "mindenki mindenkivel kavar, és úgyis meg fog csalni" is abszolút elkerült minket, soha nem volt okom féltékenységre, annak ellenére, hogy a barátom aktívan részt vett a kezdeti gólyaprogramokban is.

Azt hogy jó döntés volt-e nem tudom értelmezni, mert eszembe sem jutott döntést hozni. Hogy mitől tartott volna vissza, azt sem egészen értem.

A környezetemben nagyon sokan jöttek gimis kapcsolattal egyetemre. Volt aki (ahogy én is) a második egyetemistává váló volt, volt, akik egyszerre jöttek, és van olyan példa is, ahol a másik fél maradt még a gimiben. Én úgy látom, hogy csak a kapcsolat minőségétől függ, hogy mennyire marad tartós. Egyetemistaként valóban kinyílik a világ, sok új ismerőst szerez az ember, ráadásul hasonló érdeklődési körűeket. Sokszor az egyetem, az ottani programok, a tanulás, a sorstársak töltik ki a mindennapokat, és igénye van rá az embernek, hogy ezt megoszthassa a párjával. Tény, hogy minden adott ahhoz, hogy egy új, jobbnak tűnő kapcsolatot találjon az ember, de én úgy gondolom, hogy ha valóban jó a kapcsolat, akkor ez nem jut eszébe a távol levő félnek sem (ha erről van szó).

Az egyetemmel az ember közelebb kerül a teljes felnőtt élethez (sokak támogatás híján már gyakorlatilag azt élik), és így idővel a komoly kapcsolatoknál fontossá válik a perspektíva megléte, az, hogy tartson valahova a kapcsolat. Én úgy látom, hogy egy egyetem miatt kialakult távkapcsolat akkor gyengül meg, ha az egyetemista fél kezd felnőni, de nem látszik bármiféle előrelépés azügyben, hogy valaha "normális" mindennapi találkozást, és valódi együtt töltött időt tudnak a párjával együtt tölteni. Ha nem merül fel még a közös célokban gondolkodás, hanem mindketten csak az egyéni érdekeiket nézik.