Október óta ismerem, időközben beleszerettem, és van néhány hátulütő. Mit tegyek, mi lenne a helyes?

Hellóka, szeretnék egy kis segítséget kérni. Adott egy kapcsolat, ahol én, mint fiú - 20 éves, és kiszemeltem, mint lány - 17 éves, vagyunk az alanyok.

Szóval, tavaly október óta ismerem egy másik lány barátomon keresztül. Megtudtam, hogy van egy barátja, akivel mindig veszekednek és egyébként egy nagyon bunkó alak, nagyon nehezen jönnek ki, de valahogy mégis kibékülnek állandóan és megy tovább a napjuk. Ez egy héten legalább 6-szor megtörténik. Kicsit sokallom, de mesélek tovább. Velem egyébként remek viszonya van, minden sulis napon találkozunk reggelente, néha hazafele a buszon is, sokat nevetünk, tudunk miről beszélni, mindig megbeszél velem bizalmas dolgokat úgy a magánéletéről, ha veszekszik a barátjával, volt olyan is, hogy hívásban voltam épp a lánnyal, és közben chatelt és valamin összekaptak megint, kibeszéltük, meg ilyenek.

Tehát, telt és múlt az idő, gondoltam megosztom vele, mit érzek valójában iránta, ez április első hetében volt. Össze is futottunk egy xy helyen, elmondtam neki mit érzek, kicsit kínos csönd közepedte volt, majd mondta, hogy "nagyon aranyos tőled, de tudod, hogy van barátom". Nem viseltem rosszul a hallottakat, inkább motivált még akkor, hogy idővel hátha megszerezhetem. :) Mondtam is neki, hogy "attól még küzdeni fogok" úgymond és picit kuncogtunk és átöleltük egymást.

Ismét eltelt néhány nap, sajnos egy szerette elhagyta az élők sorát, és amint megtudta, egyből fel is hívott engem. Ajánlottam egy találkozó helyet, hogy fussunk össze és megbeszéljük. Este volt már, megtaláltuk egymást, szegény nagyon maga alatt volt. Vígasztaltam ezerrel, átölelt oly annyira, hogy a mai napig érzem a karomon az érzést, de szerencsére jobban is lett. Mesélte, hogy mondta a barátjának is a történteket, de rá se bagózott és inkább ment is aludni (chaten írta), és ezen még feldúltabb volt, emiatt is vígasztaltam. Mondta, hogy elege van már belőle, szakítani akar vele, nem hiszi el, hogy lehet ekkora bunkó se...ej, stb. Ezek a szavak nem most hagyták el a száját vele kapcsolatban. Egyébként nem csak én, hanem más barátja/barátnője is mondta neki, hogy ez a kapcsolat nem egészséges úgymond, nem szabad erőltetni azt, ami nem megy. Az egészsége rovására megy már így is, állandóan zaklatott és ideges, de mikor beszélek vele, már nem látszik ez rajta. Szóval, ismét összeveszett a barátjával. Barátja 3 nappal a történések után kapcsol, hogy vígasztalni kéne, ekkorra már én is és néhány barátnője segítettünk neki erőre kapni, szóval higgadtabb volt.

Ismét eltelt néhány nap, még mindig beszéltünk reggelente, meg persze, mikor végre vissza tudtunk egymásnak írni pl. facebook-on, és ha elkaptuk egymást hazafele menet. Mesélte ebben az újabb pár napban, hogy ismét (legalább 20-adjára) olyan aranyos volt vele a barátja, mert mondták egymásnak, beszéljék meg a dolgokat személyesen. Barátja még azt is felajánlotta, hogy aludjon nála a hétvégén. Mondtam neki, hogy nem jó ötlet, mert így sosem szakadsz el tőle, ha nem hallgatsz végre az érzéseidre.

Szombat van, volt suli, reggel összefutottunk, beszéltünk, minden happy. Vége lett a sulinak, hazaengedtek, hazafele a buszon rajta volt, csak nagy volt a tömeg, nem tudtam odamenni hozzá. Leszálltunk a buszról, újabb nagy ölelés, beszélgetés, gondoltam hazakísérem. Kérdeztem tőle, hogy esetleg a nap folyamán lenne-e kedve sétálgatni kicsit, egyben beszélgetni is. Most nem ért rá, mert egy barátnőjével lesz délután el. Hát, kicsit szomorkodtam, de elfogadtam, mondtam magamban, majd máskor akkor. Hazamentem, kajáltam, közben írtam a lánynak. Néha szoktunk egymásnak kis regényeket írni, ez most elmaradt részéről, pár szóval reagált. Gondoltam is magamban, biztos még nem végzett, vagy úton van és nem tud bővebb választ adni. Nem baj, mert minden egyes szavának örültem eddig is. Aztán gondoltam megkérdezem, mit csinál, hogy van, meg ilyeneket. Erre is rövid válasz érkezett, de itt szakadt meg a szívem, hogy mégis elfogadta annak a se...ej ötletét, vagyis ott volt nála, hogy ott alszik ma.

Nem reagáltam az utolsó üzenetéte, mert kicsit rosszul érintett. Ez tegnap este volt. Azóta nem írtunk egymásra, eléggé magam alatt voltam, gondoltam elmegyek egyet bicózni, hátha kiürül kicsit a fejem a rossz gondolatoktól. Meg is volt a délutáni bicózás és azóta sem írtunk egymásnak egy szót sem.

Ennyi volna az apró betekintő. A lányba azért szerettem bele, mert egyszerűen ragyogó a mosolya, mindig vidám, ha ott voltam mellette, lehet vele beszélgetni, komoly helyzetben is, egyszerűen megtaláltam benne azt a tulajdonságot, amit az elmúlt időben másban nem. Kegyetlenül megszerettem.

Pár kérdésem azért volna, még.

Remélem a lényeg azért kivehető belőle, vagyis hogy szeretném, ha egy párt tudnék alkotni a lánnyal.

Mit gondoltok róla, lehet belőle valami? Tény, elég határozatlan tud lenni és nem is tudja néha mit akar, gondolom én az állandó idegesítő dolgoktól, amik a napokban érték és/vagy éri.

Érdemes-e fáradozni, ha esetleg reménytelennek tűnik a helyzet?

Esetleg bármi jó tanács, ha esetleg van?

Előre is nagyon szépen köszönöm a válaszokat, legyen szép estétek! :)