Mit gondoltok erről kívülállóként?

Novemberben szakítottunk a barátommal elég nagy hirtelenséggel ugyanis nem volt rá különösebb jel szóval nem veszekedtünk 24 órából 24-et vagy lett volna egy harmadik személy és hasonlók..

Nem is beszéltünk azalatt az idő alatt túlsokat volt, hogy írt nekem egy-egy ürüggyel de ennyi viszont tudtunk egymásról mindent, egy baráti körből adódóan.

Kb. két hete, hogy beszéltünk telefonon akkor egy pár napig beszelgetgettünk de semmi komoly aztán napról napra egyre többet míg odáig jutottunk, hogy talalkozóra hívott. (Ezalatt rengeteg pozitív visszajelzést kaptam/kaptunk, hogy beszélgessünk "ismerkedjünk"..) Amire én igent mondtam. Úgy indult a találkozónk, hogy nem lesz köztünk már semmi (járás) és nem szeretne hülyíteni sem. Mondtam neki, hogy rendben. Aztán talin, elindultunk sétálni, csak úgy a semmiből megfogta a fenekemet. Majd leült egy padra és az ölébe ültetett, később megcsókolt, a tali végére kézenfogva sétáltunk tovább. Úgyhogy minden a lehető legnagyobb rendben zajlott azon kívül, hogy két csók között elmondta megegyszer, hogy nem lesz semmi közöttünk de hozzáteszem nem volt valami meggyőző, ismerem már annyira, hogy tudjam mikor beszél komolyan és mikor a levegőbe menőbe.

Csókkal és azzal váltunk el, hogy beszélünk. Nem is kellett sokáig várnom erre hiszen elvallást követően 2 perc múlva írt is. Minden rendben volt egy ideig-óráig majd a legnagyobb cuki szövegeléseket követően leírta, hogy nem tudja helyes-e ez. Nem értettem mi az, hogy helyes-e. Miért ne lenne? Aztán folytattuk tovább az aranyos beszélgetést. Aztán másnap teljesen más lett, fura. Mintha nem is ugyanazzal az emberrel találkoztam volna előző nap, nagyon rosszul esett. Beszéltem a barátunkkal és ő azt mondta, hogy adjak neki egy kis időt mert összezavarodott aznap után, nagyon sok mindent történt hirtelen és annyi idő után. Ne görcsöljek rá a dolgokra, ismerjük már őt ha eddig nem felejtett el ezután sem fog és nyugi. Okés itt picit kiengedtem a gőzt, aranyos is lett a régi-új barátom aztán mint a vasút megint meleg helyzetek leírta, hogy érzi, hogy nem tettem le még a vele kapcsolatos dolgokat. Mondtam neki, hogy sosem leszek vele bunkó, attól, hogy kedves vagyok vele felfogtam a dolgokat. Leírta, hogy okés és szóljak ha szeretnék valamit. Ezt követően tovább megint kedvesen beszélgettünk, teljesen mostanáig és remélem így is marad!

A találkozó során lehangoltan mondta, hogy én sosem kezdeményezem iránta semmit ami 100%-ig igaz, hiszen mindig ő irt rám, keresett meg valamint talalkozóra is ő hívott, ő ültetett az ölébe és a csók is.. A csókról annyit tudok mondani, hogy leírhatatlan volt szóval ott volt az első csókunk, vesztünk már össze kis hülye apróságokon ami után volt békülős csók illetve rengeteg szituációban történt már meg de ezek azokhoz képest..pedig azokban is 1000%-ig benne volt minden szeretett és szerelem! Csillogott a szeme mikor rámnézett, mint az első találkozáskor és mind emellett nagyon kedves, udvarias volt és mindent úgy folytattunk, mintha semmisem történt volna. Mintha egy szimpla találkozó lenne egy párként.

Mi a véleményetek erről? Annyira hullámvasút az egész, nem tudok már mire gondolni, hogy miért viselkedik igy! Lehet még köztünk valami az elolvasottak alapján? Vagy csak egy kis elgyengülés volt?

Ha valami nem egyértelmű írjatok nyugodtan!🤗