Vajon feleslegesen aggodom?

Sziasztok! Egy 18 eves srac vagyok. A tobbi mai fiuhoz kepest normalisnak erzem magam aki torodik es nem egy bunko allat.. szoval az en problemam.. jelenleg van egy hihetetlen gyonyoru baratnom akiert irtozatosan oda vagyok.. de elotte is voltak “kapcsolataim” ahol ugyanugy megtettem mindent a lanyert de mindig kikosaraztak es hazdutak nekem..

ez a lány teljesen mas, mar reg ota ismerem de akkor meg csak tetszett.. az elejen nem akart velem talalkozni, merthogy ugysem tudna szerelembe esni.. aztan kozel kerultem hozza es talalkoztunk.. utana ugy alakultak a dolgok, hogy oszejottunk.. mindig mondja nekem, hogy en mennyire mas vagyok mint a tobbi fiu es hogy hogyan orul hogy ramtalalt.. memregiben bevalotta, hogy szeret.. igen enis meglepodtem de ezt mondta.. nagyon orultem, hihetetlenul..

De felek, felek, hogy elveszitem es ugyan az lesz mint mindig, hogy egyedul maradok.. pedig en hihetetlenul oda vagyok erte, annyira tokeletes szamomra, minden porcikaja egy csoda.. es en aggodok, mikozben orulnon kene hogy egy ilyen baratnom van, mert felek.. bizom benne, nem errol van itt szo csak egyszeruen ez elozmenyek engem megrontottak belul.. szerelembe esett velem es magyon boldog, mondja.. de olyan hirtelen jott ez, hogy belem szeretett, hogy egyszeruen nemtudom csak felek...

szerintetek teljesen felesleges az aggodalmam es inkabb oruljek vagy mit tegyek..? Ez csak egy gyors leiras, ez is hosszura sikeeult de koszonom a segitseget!