Reménytelenül rondának és másodiknak érzem magam. Mit tehetnék?

Még ha az arcom nem is annyira ocsmány, inkább átlagos, a testem otromba. Nagy a seggem és a csípőm, vastagok a lábaim, nem lapos a hasam, lúdtalpam van, száraz a hajam egyszerűen szörnyű.

Most még egy lapáttal rátett, hogy a barátom régebbi csaja utál, pedig régebben "jóban voltunk", azért tettem idézőjelbe, mert konkrétan csak ismertük egymást, de köszöntünk, és ha úgy adódott azért pár szót váltottam vele. Nem szolgáltam rá az utálatára, a barátom kb 6 éve szakított vele, közben volt más barátnője is, nem én vettem el tőle. Különösebben nem érdekelne hogy utál, de olyasmiket mond a barátaimnak, hogy mennyire undorítóan dagadt vagyok, nem érti hogy a barátom hogy süllyedhetett le ilyen szintre utána, és hogy mekkora visszaugrás, mert ő egyébként egy szép lány. Ezekkel folyamatosan a földbe döngöli az önbizalmam, de nem csak ő, hanem egy barátnőm is, ő persze nem verbálisan vagy szándékosan.

Az ok, amiért másodiknak érzem magam, hogy az említett barátnőm akármibe belekezd, szinte mindenben jobb nálam, még azokban is amiket később kezdett el, vagy az én erősségeim voltak. De tényleg. Akármit csinálok/csinálunk, mindig ő van kiemelve, ő legjobb, ő fantasztikusan csinálta én meg szarul, és a végén már gyomoridegem van, akármit is vele együtt kell csinálnom, mert akkor mindig én vagyok az, aki elviszi a balhét és akit megaláznak.

Tényleg egy semminek érzem magam, egy jelentéktelen, kínosan viselkedő dagadt valaminek, aki nem érti miért szerethetik mégis.

Néha felötlik bennem, hogy mégis szép vagyok, sokat érek mikor a barátommal vagyok mert tényleg szeret és én is őt, de nem sokáig érzem magam ilyennek, mert mindig kapom a negatív visszajelzéseket és pofonokat.

Mit kéne csinálnom?