Elvesztettem volna?

Sziasztok, 16 éves vagyok, az elmult idoben nagyon rossz lett a viszony a baratom és koztem (barátság, nem párkapcsolat).. 2 éve ismerjuk egymast, ugy másfél éve mondhatjuk el hogy egymas legjobb barati vagyunk.. Én magyarországon, o németországban lakik, oda kint nincsenek barataim (tudtommal), nem jár iskolaba, magantanulo, 17 éves. Egy 4-5 honappal ezelott sokat vitatkoztunk, ugy heti 1-2x minimum, de december elejen ez rendbe jott, nem volt semmi problemank, boldogok voltunk. Teli szunetben fogtam magam és kimentem hozzá 2 hétre meglepetesbol németbe, egyedul, akkor nagyon jol elvoltunk szerintem (2. talalkozásunk, 1. tobb napos egyutt toltott idonk), viszont miota hazajottem minden megváltozott, telefonját osszetorte ezert napi 1-2x ha fent van facebookon ahol tudnank irogatni, skypeolni nagyon ritkan tudtunk még régebben is. Egesznap a csaladjaval van, segit otthon nagyjabol és mivel gép kozelbe ritkan jut, ezert is van fent ritkan. Na de, miota visszajottem teljesen más lett minden, még elso pár hétben hianyolt engem meg minden, de utana osszevesztunk azon, hogy nekem miért csak o az egyetlen baratom, mert hogy ez igy nem jo stb (mindenkit eldobtam, mert csak rá van szukségem), és napokig nem beszeltunk, majd kijelentte hogy o jobban érzi magat ha nem beszelunk, egyedul van. Amit azért nem értek mert mindig mondta hogy mennyire orulne a társaságnak ha lenne neki, meg milyen rossz neki hogy nincs senkije odakint. Teljes mértékben megváltozott, az érzéseimet magasrol leszrja, nem érdekli mivan velem, nem keres, ha beszelunk is semmi tartalom nincs benne csak egy mizut odairunk egymasnak fél orankent. Nem tudok vele beszelni rendesen, megprobaltam, mindent megprobaltam hogy rendbe hozzam ezt az egeszet, de ez egyedul nekem nem megy. Ha azt mondom neki hogy szeretem, nekem vágja hogy nem kéne, ha probalok kedves lenni vele pár percen belul megbánt valamivel, amiatt én persze flegma leszek.. igy is egy csomo dolgot elengedek magam mellet csak hogy ne vitatkozzunk. Nem tudom mit tegyek, talan várjak hogy érezze azt hogy nincs senkije, és hogy elrontott mindent? Egyaltalan o rontotta el vagy én..? És nekem van egy érdekes megfelelesi kenyszeres szorongásom, avval is tonkre tesz.. Mit csinaljak? Vagy esetleg vége lenne? Nagyon nem akarom azt, nekem o jelent mindent. Én fiu vagyok, o lány.