Hogyan tudnám a barátságunkat párkapcsolattá alakítani egy visszahúzódó lánnyal?

Én meg ilyen ambivertált csajszi vagyok, aki vagy mindenkivel elvan, ha úgy adódik, vagy senkivel se.

Megvannak a szokásos barátaim, 90%-ban csak velük beszélek, kicsit kellemetlenül/furcsán érzem magam.

Van egy srác, aki tetszik, és vele csak úgy tudok rendesen beszélgetni, ha valaki más is ott van rajtunk kívül, mindig kedves vagyok vele, nem ártanék neki még a legapróbb dolgokban se, ha mégis, azonnal bocsánatot kérek. Megszoktam kínálni a kajámból, mosolygok rá, szemezek, bókolni is szoktam neki néha, meg tőle kérdezek, ha valamit nem tudok.

Egyébként én majd kiugranék a bőrömből, ha csak néha hozzámérne/köszönéskor megölelne/mondana valami kedveset ő is.

Amúgy rendes srác, ő is szokott adni a kajájából, szokott segítséget kérni ő is, meg, ha valami nehéz dogát írunk, néha kérdezi, hogy ment. De nem tudom, hogy érez-e egyáltalán valamit vagy tudja-e, hogy bejön nekem.