A barátom depressziósnak vallja magát, de úgy vettem észre csak engem hanyagol elmondásai alapján, elég bonyolult történet. Bárkinek bármi tapasztalata van ezzel kapcsolatban?

Jártam depressziós emberrel, és én sem tudtam sosem megkülönböztetni, hogy engem hanyagol, vagy a betegség miatt húzódik el. Én mindig az utóbbira hajlottam, úgy voltam vele, hogy ha magába fordul, nem piszkálom, legfeljebb biztató szavakat küldök (amiket majd akkor olvas el, ha túl van a mélyponton). De úgy is jártam már, hogy támogattam ebben a halálvágyas/mindenkiből elegem van időszakban, ő meg közben mással feküdt le. Szóval úgy éreztem, jó buta voltam, hogy elhittem ezt a depresszió témát.

Röviden: nem tudok tanácsot adni.

Azzal kezdeném, hogy az első kommentelőt teljesen megértem, még így is irigylésre méltó a hozzáállásod.

Én depressziós vagyok, ami évek óta húzódik és nem volt kezelve. Elhidegültem a páromtól (7 éve vagyunk együtt, de volt benne 1 év szünet, bár akkor is kapcsolatban voltunk). Mindenért belekötök a beteges önbizalomhiányom miatt (=féltékenység), ha ránéz bárkire is én felrobbanok. Rólam tudni kell, hogy 3-4 éve konkrétan nem tudok tükörbe nézni, és már eljutottam odáig, hogy tv-t sem tudok nézni, mert minden nőt szebbnek látok magamnál. A fiúknál ez nem tudom hogyan jelentkezik, lehet ugyanígy. Én is megcsaltam a párom, de mondanom sem kell, hogy egyáltalán nem volt jó, nem is igazán tudom miért csináltam. Vagyis sejtem, de azt most hosszú lenne megmagyarázni. Nekem akkor megbocsájtott a párom, de sajna mindent tönkre tett a depresszióm. Se suli, se meló, életem szerelmével a kapcsolatom romokban, amit már nem lehet megmenteni. Nagyon nehéz depressziósnak lenni, iszonyatosan, de annak sem egyszerű, aki mellette él. Már ha azzal "fenyegetőzök", hogy elhagyom, nem működik ez így tovább, akkor 3 perc múlva békésen alszik. Én bsztam el, tudom, de ez nem ilyen egyszerű.

Amit ezzel mondani akarok: a depressziós beteg, nem mer lépni, azt hiszi majd jobb lesz, elmúlik magától, vagy majd valaki segít rajta. Mindenkinek el kell érni a legmélyebb pontot, hogy ráébredjen, hogy még a párjától sem várhat segítséget. Mi szinte minden este összeveszve feküdtünk le, az utcára nem mentem vele, mert rosszul voltam a gondolattól, hogy ő bárki más lányra ránéz, és szebbnek látja nálam. Ezt meg kell próbálni megérteni. Én rengetegszer mondtam a páromnak, hogy annál jobban nem tudom őt szeretni, mint amennyire magamat szeretem (ez nagyon fontos!!!), és én annak örülnék a legjobban ha végre egyik reggel nem halálvággyal kelnék fel. Én is mindig mondom neki, hogy elég bonyolult történet, nem fogja tudni megérteni. Hála az égnek, hogy nem érti, hála az égnek, hogy te sem érted teljesen! De akkor legalább hidd el, például nekem. Ő ezeket elmondta már neked? Vagy hasonlókat? Ha valójában depressziós, akkor szakember segíthet rajta, te nem. De nem mindegy, hogy valaki szomorú, vagy depressziós. Nehéz megkülönböztetni egy kívülállónak, mert már olyan könnyen dobálóznak az emberek a "depressziós vagyok" kijelentéssel.

Ha valóban az, csak a szakember, én most fogom kezdeni, és már csak ebben bízok. Nekem nincs is hova mennem, pénzem sincs albérletre, DE tudom, hogy csak magamra számíthatok.

Hajrá!

22/L