Saját hibámon kívül romboltam barátnőm önbecsülését. Segítség?

Neked jobb képességed van a futáshoz mint a barátnődnek. Ez azt jelenti hogy neki érdekesebb és nehezebb kihívás lesz 5 kilómétert le futni. Hogy mennyi olyan sportoló van akinek nem adatott meg a kellő képesség de mégis olimpikonok lettek csupán azzal hogy ők sokkal kemémyebben edzettek és nem adták fel hogy ő edzés nélkül jobb mint én 10 órai edzéssel. De mondok egy jobb példát. Van két osztálytársam akik matekból négyesek. Az egyik haza megy és ki veri a másik meg haza megy és le ül tanulni a matekot házit ír apjától segítséget kér és megküzd a tudásért. Szerintem ez sokkal jobb számára mintha haza menne és nem csinálna semmit és így érti meg a matekot. Neked gondolom nagy öröm hogy hu öt kilóméter gyakorlás nélkül. De a barátnőd sokkal több akadály árán meg csinálhatja és örülhet hogy mennyit fejlődött testileg és lelkileg. Mert így a saját adottságait fejleszteni fogja és ami nem megy ösztönből azt ösztönné és alappá teszi. Te meg más akadályt/célt állíthatsz magad elé.

Te olyan lehetsz a futásban mint én a matekban hogy te magasabb gátakat állítasz fel azért az örömért amit a barátnőd el érhet.

Meg kell értetned vele hogy minden ember más. Az ő világa a futás és ért is hozzá csak ő normális képességekkel rendelkezik. Te meg csak ösztönösen értesz a futáshoz mert nem átlagos kélességed van hozzá. A történelem tanulás is az én világom (bár az első a matek) de a történelmet nem tudom meg jegyezni oly annyira hogy azt se tudom hogy a japánok hova mentek kamikaze bevetésre. De ha meg jegyzem(ha látok róla valamit jobban meg jegyzem így tudom hogy pearl harbour) akkor viszont hatalmas ünneplés lesz a lelki világomba hogy há ez is sikerült. És nem zavar hogy egy másik osztálytársam fejből mondja a világháború tábornokait is úgy hogy csak hallotta. Érted már? Ezt kell a barátnődnek el fogadnia. Hogy nem ő a rakás szerencsétlenség hanem te tudsz túl sokat.