Valaki, aki már átesett hasonlón! Szerintetek van rá esély, hogy visszataláljon?

Egy éve vagyok együtt a barátommal, távkapcsolatban élünk, mellyel sosem volt probléma, meg a kapcsolatunkkal sem, mindig mindent meg tudtunk beszélni, hangos szóváltás se nagyon volt, tényleg igaz szeretettel és megértéssel viseltettünk a másik iránt, a családjaink is teljesen elfogadóak, barátok is, a szex is baromi jó, stb. Annyit érdemes tudni, hogy Ő 18, most fog végezni, én 20 vagyok, egyetemista. A kapcsolatot messengeren keresztül tarjuk, meg este telefonon szoktuk beszélni, találkozni egy hónapban párszor van lehetőségünk. Nekem második komoly kapcsolatom, neki az első.

2 hónapja azonban nem ír semmi kedveset, a telefonban amikor azt mondom szeretlek nem viszonozza, ha rá akarok kérdezni mi a baja folyton arra hivatkozik, hogy most az érettségire akar összpontosítani. Mára már egyre gyakoribb, hogy nem keres, nem hív fel. Amikor találkozunk viszont minden olyan, mint régen. A héten rákérdeztem, hogy miért ilyen hideg velem, s arra hivatkozott, hogy barátként is szeret meg szerelmeként is, és ezzel a kettősséggel nem tud mit kezdeni, mert én egy elég tökös csaj vagyok és néha elég ordenáré tudok lenni. Bevallotta, hogy a szakítás is megfordult a fejében, ami szerintem nem elegendő ok erre, mivel nyilván tudok ezen változtatni, képes vagyok disztingválni, főleg ha ez őt zavarja.

Én viszont úgy gondolom, hogy ez egy indok csak, amit magának generál, mert egy év után a rózsaszín köd felszállt és rájött, hogy első kapcsolata vagyok, és bármennyire jó is, tapasztalni akar, másokat megismerni, főleg úgy, hogy jövőre Pestre kerül és teljesen szabad lesz. Én is pontosan így cselekedtem, amikor az első barátommal voltam együtt, kifogásokat kerestem, hogy vége legyen a dolognak és megpróbáltam úgy taktikázni, hogy ő dobjon ki, mert nem akartam neki bevallani, hogy nem cövekelnék le egy tagnál. Mondjuk az én első kapcsolatom elég szar volt, szóval más tényezők is közrejátszottak, nem is lett volna az egésznek jövője, mert a családom nem fogadta el, meg közben én is rájöttem, hogy teljesen más ember, mint amilyennek mutatta magát.

De nálunk ez nem így van most. Minden teljesen jól működik, s szerintem csak az a baj, hogy ő fiatalabb, tapasztalatlanabb. Viszont én tiszta szívemből szeretem, még most is, hogy látványosan taszít el és azt is megértem, hogy mehetnékje van, de tudom, hogy minden, amit egy férfiban keresek benne összpontosul, és ha ő már túlesett volna egy komoly kapcsolaton (voltak ugyan barátnői, le is feküdt velük, viszont nem voltak tartósak) ez a probléma nem állna fent. Csak nem tudja, hogy egy ilyen kapcsolatot nem szabadna eldobnia, mert nagyon jól működünk ketten..csak nincs tapasztalata, nincs viszonyítási alapja.

Tudom, hogy előbb-utóbb szakítani fog velem, viszont abban bízok, hogy egyszer rájön, hogy mennyire jó, hogy vagyunk egymásnak, s egy ilyen szerelemben nem biztos, hogy lesz már részünk...Szóval kérdésem: érdemes ebben reménykedni, hogy pár hónap vagy év múlva visszajön, ha semmi nem szól ellenünk? Aki átesett már hasonló helyzeten hogy viselte ezt?

Előre is köszönöm a segítséget, bocsánat a Háború és béke terjedelemért!