Jobb külön tényleg hosszútávon?

Szóval együtt voltam pár hónapig egy lánnyal, nagyon jól mentek a dolgok az első hónapban utána viszont folyamatosan jöttek a viták... Olyanokon, hogy ő látja a volt barátnőim, kihúzta a tolltartómon a lány nevét, aki régen ráírta és odaírta a sajátját.

Soha nem hívhattam fel, amikor én akartam, vagy ha volt valami bajom, mert, hogy ő fáradt.

Én vittem neki virágot, mindig kérdeztem a napjáról, mindig én mentem hozzá, mindig elmentem elé a munkahelyére.. Mindig örült ezeknek, de másnap volt, hogy úgy beszélt velem, mint egy idegennel.. konkrétan beszéltünk, akár telefonon, akár skypeon és mindegyik második szava az oké.. az aha.. a jólvan... szuper volt, kicsit úgy éreztem, mint egy vallatást, és mikor kérdeztem mi a baja, vagy bármikor kérdeztem mi a gond, beszéljünk kicsit ő kiakadt és ordibált, hogy minek akarok ezekről beszélni. Mindennap máshogy beszélt velem, egyik nap szeretlek, másik nap unottan, nem érdekelve, muszájnak éreztem, hogy beszél velem az ő részéről.

Egy időben elkezdett beszélni egy fiúval, akit én nem kedveltem, de mondtam, hogy engem nem zavar nyugodtan beszéljen vele, ha szeretne, és nem voltam féltékeny rá, viszont egy idő után állandóan felemlegette nekem azt a fiút. MIlyen jófej, milyen jót lehet vele beszélni, milyen okos. Volt egy vitánk és, akkor azt mondta, hogy vicces lett volna, ha ráír, hogy összevesztünk? Meg mondott, olyat, hogy mi lett volna, ha vele jön össze? Én ezek után elkezdtem kiakadni és ő azt mondta rám, hogy féltékeny vagyok, és nem érti mire, ő soha nem csinált semmit, és én voltam a rossz.

Kezdtem is ezt elhinni, és a végén már az egész kapcsolat nekem stressz volt, nem aludtam semmit, stb. Mikor mondtam, hogy kicsit üljünk le ő soha nem akart.

Azért fáj ennyire, mert első szerelmem, eddig nem éreztem, olyat, hogy bármit megtennék és meg is teszek valakiért... nagyon rossz érzés.. ezeket visszakapni és most azt érzem, ezt már nem fogom újra érezni senki iránt..