Mit tegyek? Nagyon szeretem, vele akarok lenni.

Tegnap már írtam ezzel kapcsolatban, de azóta történt pár dolog. Elnézést, ha hosszú lesz.

3 hónappal ezelőtt megismertem egy nagyon helyes, okos, talpraesett fiút (21 éves), és egy hónap ismerkedés után össze is jöttünk. Nem sok szabadidőnk volt a munka miatt, de vele még az ágyban henyélni is jó volt. Nagyon szerelmes vagyok belé. Imádom, ahogy néz, ahogy nevet, ahogy gesztikulál, ahogy gondolkodik, ahogy kinéz, mindent. Ő számomra tökéletes.

És elcssztem. Úgy két hete hirtelen felindulásból szakítani akartam vele, mert bejelölgette egy csomó csaj, és féltem, hogy esetleg ismerkedik mellettem. Persze utána megbeszéltük, és kibékültünk, szombat estig nem is volt baj.

Szombaton rommá szekált a főnököm, kb a semmiért. Kiborultam, egy csődtömegnek éreztem magam. A (z akkor még) barátomnak panaszkodtam ki magam. Nagyon rossz passzban voltam, semmire nem vágytam, csak hogy odabújjak hozzá, és megnyugodhassak. Mondtam, hogy átmennék, mondta,hogy sörözni megy. Hagytam. Másnap meló után az első utam hozzá vezetett. Nem volt otthon. Facebookon nem írt vissza, a telefont meg nem vette fel. Hétfő este végre szóba állt velem. Azt mondta, elment inni egy közös lánybarátunkkal, diszkóban voltak, a lány csatlakozott az ismerőseihez, ő pedig random külföldiekhez, akikkel volt egy lány, aki megcsókolta...Nem borultam ki. Emelt fővel viseltem, higgadtan. Hazamentem. Otthon, éjszaka beszéltem a lánybaráttal, és elmondta, miket írt neki a fiú. Hogy sok fszságom volt, nem igaz, hogy megcsalt, csak hazudta, hogy békén hagyjam, és még most is szeret. Összeroppantam. Tegnap egész nap kattogtam. Tudtam, hogy megbántottam, és tenni akartam valamit, hogy kiengeszteljem, szóval meló után ismét nála kötöttem ki. Végre beengedett. Megmutattam neki a facebookos beszélgetést, amiben a barátnőm bemásolta, hogy miket írt rólam. Elmondtam neki, hogy nagyon szeretem, hozzuk helyre, megváltozom, mert boldoggá akarom tenni. A válasza az volt, hogy ígéretekkel tele van a padlás, hogy a volt barátnője 3,5 évig csinálta ezt, hogy fáj neki, és retteg, hogyha újrakezdjük, rossz lesz, és nem változik semmi. Retteg, mert nincs garancia, hogy minden rendben lesz, és soha többé nem bántom meg, és bízni fogok benne. Nála aludtam. Éjfélig beszélgettünk a suliról, a szülővárosainkról, stb, elnevetgéltünk, aztán összebújva aludtunk. Reggel, mikor indult munkába, kérdeztem, hogy találkozunk-e még. Azt mondta, nem, mert nem változott semmi. Látom rajta, hogy szeret és szenved...Mit tegyek, hogy higgyen nekem? Hagyjam egy ideig békén? Járjak a nyakára, hogy lássa, komolyan gondolom, és tényleg félreteszem miatta a hülye hisztijeimet? Azért hisztiztem, mert féltem,hogy elveszítem, és tessék. De vissza akarom kapni. Őt is, és a bizalmát is. Azt mondta, boldog volt velem, mégis sutba dobna mindent. Mit tegyek? Segítsetek. Nagyon kétségbe vagyok esve, mert nagyon szeretem őt. Képtelen vagyok csak úgy hagyni, hogy elmenjen, beleszakad a szívem...

22L 21F