Egyszerű kirohanásból küldétek már el a barátotokat/barátnőtöket?

Szewa! Ez még az enyhébb változat amit te csináltál. 2 évig voltam együtt egy lánnyal, iszonyatosan szerettem & szeretem a mai napig. Többször félrelépett de tudjuk, hogy a szerelem elveszi az ember eszét és nem tud józan döntést hozni soha még akkor sem ha a szeme előtt lóbálnak mindent. Ezek után ( szerintem jogosan ) jöttek a féltékenységi rohamok. Minden emberre féltékeny voltam de tényleg. Kivétel nélkül az összes olyan emberre féltékeny voltam akinek vert a szíve. Ez annyira elfajult bennem, hogy a következő félrelépésnél már odacsaptam neki. Tudom, tudom nőt megütni gyáva dolog férfiként de én ezt nem gondolom így, nagyon kijár neki már az állandó hazudás & megcsalás mellett. Majd a sok-sok ilyen eset eredménye az lett, hogy félt tőlem pedig szerettem és szeretem most is. Elküldtem otthonról tőlünk ugyanígy már majdnem kirángattam a lakásból az " Elegem van, hogy a hülyét teszem neked, bármit megtennék érted de mégis a savat kapom tőled. " Ezek után fél évre megszakadt a kapcsolat. Ő fiúról fiúra ment én meg itthon ültem és elgondolkoztam azon, hogy mekkora szar alak vagyok bár valahol nem érzem magam bűnősnek. Pont 3 napja keresett fel újra. Találkozgattunk és ma jött át. Csodás nap volt, filmet néztünk egymáshoz bújva és a szokásos dolgok. Majd a nap végén elkezdtünk kicsit komolyabban beszélni a kettőnk dolgáról. Eredetileg úgy volt, hogy együtt töltjük a hétvégét is de a szemembe vágta azt, hogy neki gondolkodnia kell ezen hétvégén ezért nem szeretné ezt a hétvégét velem tölteni. Ezalatt a 3 nap alatt újra azt éreztem, hogy van valaki mellettem újra és szeret fél év magány után de nem.. megint kételyek, félelmek, szorongások között élek és ki tudja mennyi idő kell ahhoz, hogy újra kizökkenjek belőle. Nem tudom mennyire válaszoltam meg a kérdésedet de nekem is muszáj volt ezt kiírnom magamból.

18/F

Volt egy lány, akivel beszélgettem, nagyon nagyon sokat. Kialakultak a dolgok, de végülis azért lett vége, és azért lettem nagyon nagyon ideges, mert tényleg SEMMIT nem tudott. Mindenre csak az a válasz jött hogy "Nem tudom". Olyan kegyetlenül felidegesített már, hogy elküldtem a francba én is, nem egyszer. Hála égnek, hogy végeztem vele...

Rátérve a te sztoridra. Teljesen megértelek, főleg ha rossz napod volt. Persze ha ezt csak alapjáraton csinálta volna, egy átlagos napon, valszeg nem szakítottál volna vele. Az pedig hogy azóta nem keresett... kiábrándító. Ha valaki nem tud semmire válaszolni, az azt jelenti hogy nem akarja igazán, különben csak annyit mondana hogy "Minél előbb".

Ha eddig is ezt csinálta, akkor pedig ne bánd. Neked ez nem tetszett, nem kis dologról van szó, nem változtatott rajta, akkor ez a következménye.

Sok sikert, ha van valami, írd meg, kíváncsi vagyok. 18/f

Lány vagyok, de engem is felháborít, ha valaki egyszerűen nem tudja eldönteni, mit akar. Nem hiszem el, hogy nem tudja előre, kb. mikor ér rá. Nekem ezért van naptáram, így rögtön tudom, hogyha valaki meghív valahova, mikor érek rá, vagy mikor tudok találkozni az ismerőseimmel, barátaimmal. Ha valaki csak annyit mondana nekem, hogy "hát jó lenne valamikor", én is biztos felhúznám magam, főleg, ha mondjuk javasolnék egy időpontot, amikor ráérek, és neki nem jó...

Az pedig, hogy azóta nem is keresett, szintén felháborító. Nem érdemes foglalkozni vele.

Történettel sajnos nem tudok szolgáltatni, de remélem, egy ilyen válasz is elég:D

18/L