Szerintetek hullámvölgyben vagyunk, meg lehet még menteni a kapcsolatunk? 17/L

A barátommal 5 hónapja vagyunk együtt, mindketten 17 évesek vagyunk. A kapcsolatunk a legelső pillanat óta fantasztikus, hihetetlen dolgokat csinálunk együtt, sokat utazhatunk különböző városokba, egyszerűen el se tudnék jobbat képzelni magamnak. Nyáron rengeteget beszélgettünk hajnalig a csillagokat nézve, nagyon hasonló a világnézetünk, mindent el tudok neki mondani. Egy suliba járunk, de nem egy osztályba, viszont gyakran látjuk egymást. Áprilisban jöttünk össze, suli alatt hétköznaponként is rengeteget voltunk együtt, rendszerint este 10re értem haza. Voltak hetek, hogy minden nap találkoztunk, és mindkettőnknek erre volt szüksège. Nyáron is alig volt nap, hogy ne lettünk volna együtt, egyszerűen minden tökéletes volt. Volt egy kisebb hullámvölgyünk ugyan, ami 3 napig tartott, de ezt megbeszéltük és azóta se jött elő.

Mostanában viszont amióta suli van valami megvàltozott egy kicsit. Az első héten még minden rendben volt, és személy szerint nekem utána se tűnt fel, hogy bármi gond lenne. Ugyanúgy elvoltunk mint régen, heti 3-4szer találkoztunk, csak èpp az utóbbi 2 hétvègén nem tudtunk, igy csak suli után pár órát töltöttünk együtt. Többször láttam rajta, hogy fáradt, ilyenkor hamarabb haza is mentem, de mindig ő hívott át magukhoz, mert velem akart lenni. Azonban tegnap azt mondta, amikor náluk voltam, hogy mostanában egyre gyakrabban érzi furán magát mellettem, kedvetlen, és nem tudja ez mitől van. Szerintem az lehet a hàtterében, hogy rég volt már olyan délután, amikor tenyleg sokaig egymasra tudtunk volna figyelni, nekem osztálykirándulásom is volt előző héten, amikor szintén nem voltunk úgy együtt, mint máskor.

Suliban nem szoktunk egymás nyakán lógni, mert azt egyikünk se szereti.

Amikor elmondta, hogy furán érzi néha magàt, nagyon megijedtem. Elképesztően szeretem őt, úgy érzem, ő áll hozzám a legközelebb. Sirtam is, amit ő nem értett, mondván hogy csak elmondta mit érez, a szakításnak még csak a gondolata se merült fel benne.

Azt mondta senkibe nem volt még ennyire szerelmes, mint belém, hogy nagyon fontos vagyok neki, és legalább annyira meg akarja Ezt javítani, mint én. Azt mondta, hiányoznèk neki ha nem lennék, de ha ez az érzès benne állandósul, nem akarja h mindketten szenvedjünk.

Sokszor beszéltünk mostanában is órákig telefonon, amik nagyon jók voltak, mindezek ellenére sok kellemes élményünk is volt mostanàban, ezért is ért váratlanul ez az egész. Nem akarom elveszíteni, nagyon szeretem őt, de nem tudom mit tehetnèk, miért van ez benne.

Miután ezt tegnap megbeszéltük, teljesen megváltozott, szinte kivirult, mert szerintem megkönnyebbült attól, hogy ezeket elmondta. Tegnap is sokáig náluk voltam, mint régen, rengeteget hülyéskedtünk, és tényleg nagyon jó lett a beszélgetés után. Holnap elutazunk egy városba vele és a szüleivel, nagyon várom, de kicsit félek is, hogy milyen lesz. Még ha jól is fogjuk magunkat érezni, mi van, ha utána a mindennapok szürkesége újból megrontja a kapcsolatot. Mi van, ha valamikor megint nem tudunk majd hétvègén együtt lenni, és ugyanezt többször eljátszuk?...

A fiú elég maximalista kapcsolatok terén, nem akarja, hogy kicsit is rossz legyen bármi is, pedig szerintem egy kapcsolatban mindig vannak ilyen időszakok.

Szerintetek mit csináljak, mitől lehet ez az egész? Van esély hogy újra jó kapcsolatunk lesz? Kicsit hosszú lett, de köszönöm, ha bárki elolvassa, és segíteni próbál :)