Távkapcsolat, beszélgetés? (csak megértő, tényleg segíteni akaró emberek válaszát válom, akik esetleg tapasztalattal is rendelkeznek)

Jelenleg a barátomtól -ha nevezhetem így- egy óceán választ el, és némiképp elakadtam. De inkább leírom a történetet dióhéjban az elejétől.

Szóval egy másik kontinensen lakik, régebben éltek itt, ezért nyárra visszaköltözött Magyarországra. Július eleje óta ismerem, rengeteg időt töltöttünk együtt, de eleinte senki nem gondolta hogy ez lesz ebből, csak közös baráti társaság miatt jártunk össze, de már az elejétől fogva nagyon kedveltem, de sosem úgy tekintettem rá, hanem mint egy nagyon jó barátomra, cimborámra akit már ezer éve ismerek, még akkor is amikor semmit nem tudtam róla.

Egy hónappal később úgy alakult, hogy kiderült, mégiscsak van itt valami több is. Ebből viszont csak pár napot élvezhettünk, mert repült haza.

Így a világ két végéről megbeszéltük, hogy mi tulajdonképpen együtt vagyunk, legalábbis mindkettőnk ezt szeretné.

Most van egy hónapja hogy elutazott és realizálódott már bennem, hogy tényleg milyen nagyon nehéz dolog ez.

Már az első héten majd' megbolondultam hogy nem látom, de ez nyilván érthető azok után hogy előtte szinte minden nap találkoztunk, meg ez egy olyan dolog, amihez egy idő után kénytelen-kelletlen hozzászokik az ember, hisz nincs más választása.

De most jön az igazi kérdés: Hogy lehet fenntartani akár a beszélgetést így?

Videóchatelni, online hívni nagyon keveset tudtunk, részben az időeltolódás, részben az akadozó internetkapcsolat miatt, ezért leginkább facebookon tartjuk a kapcsolatot. Hatalmas álmom, hogy ősszel meglátogassam, megpróbálok mindent meg is tenni ennek érdekében.

Viszont a beszélgetéseink nagyon elakadtak.Meg lehet kérdezni, hogy mi történt aznap, hogy van a másik, stb... Szinte ugyanaz a válasz. Ő is suliban van, én is suliban vagyok napközben.

Vannak más barátai is távol tőle, nem tudom velük miket beszélget, de nyilván nem ilyen semmilyeneket.

Mostanában sokszor visszaolvasom a régi üzeneteinket, és nagyon irigylem azokat az időket, mikor annyira jelentéktelen és semmitmondó dolgokkal is olyan jól elszórakoztattuk egymást.

Tudom hogy neki is rossz ez az egész, és hogy ilyen problémák egyáltalán nem merülnének föl ha többször találkozhatnánk, de úgy fogom föl, hogy ez egy ideiglenes állapot.

Nem tudom mit dobhatnék be, hogy segítsem a kommunikációt és ne csak párszavas válaszokkal társalogjunk, nem tudom mi lenne a megoldás.

Nem feltétlen kérem a rosszindulatú kommenteket, tudom mennyire lehetetlen helyzetben vagyok, de nekem sokat jelent ez, és ezen nem fog változtatni a távolság.