Hogyan mondjam el neki?

Nos először is azt, hogy butaság-e csak te tudhatod. Amennyiben úgy érzed neméri meg a sok fáradozást, akkor nyilván az. De ha szereted, tiszta szívből és komolyan, akkor bizony küzdeni fogsz. Mint én. :)

Én 17 vagyok, a párom 18. Nyáron ismerkedtünk meg, 2 hónapot sülbe-főve együtt voltunk és augusztus elején utazott vissza Finnországba. Kint élnek évek óta családostul, csak a nyarat és a téliszünetet itthon töltik. Sokszor nekemis megfordult a fejemben, hogy talán nem fog működni, talán 2 hónap után vége lesz, talán közelebbit talál ésatöbbi. De arra jöttem rá, hogy ezek mind feltételes dolgok, viszont amit 100%-ra tudok állítani az az, hogy én is szeretem, ő is szeret. És ezt nem fogjuk eldobni. :) 3-4 hetente találkozunk, egyszer én utazok, egyszer ő jön haza. Júniusban pedig mindketten befejezzük az iskolát (idén érettségizünk) és onnantól kezdve szabadak az útjaink egymáshoz. :)

Valóban fiatalként nehezebb ezt megoldani, de én is ezért kerestem iskola mellé diákmunkát, hogy a repülőjegy árát minden hónapban kifizessem magamnak.

Nem tudom milyen komoly a kapcsolatotok, de mi már az elején azt éreztük, hogy nekünk találkoznunk kellett. Első nagy szerelem mindkettőnknek, lehet rengeteg nehézséggel fog járni és lehet megfogom bánni később, de nem így akarok élni. Lassan 3 hete nem láttam, másfél hét múlva repülök ki hozzá de eddig egyáltalán nem érzem "nehéznek". Hiányzik, de fent tartjuk a kommunikációt minden nap, ez sokat segít.

17L