Vajon mit jelentek neki? Hogyan tekint rám?

Van egy fiú, akivel három hónapja kezdtem el beszélgetni facebookon, és ez idő alatt ez mindennapossá vált.

Kevesebb, mint három éve ismerjük egymást egy táborból, ott is mindig beszélgettünk, az ő kezdeményezésével. Az interneten viszont csak március óta kezdődött el.

Azóta már szinte minden nap felhív telefonon is, és pár napja kettesben találkoztunk is. Sok olyan jelet mutatott a három hónap alatt, amely barátnőim szerint arra utal, hogy többet jelentek neki, mint barátság. Nekem viszont amióta ismerem, ő tetszik, és nem találtam nála jobbat. Nem merem elhinni, hogy amit mond, azt tényleg úgy is gondolja, és hogy a jelei tényleg többre utalnak... Túl szép lenne, és valahogy számomra hihetetlennek tűnik, hogy majdnem három év telt el, és most tényleg összejöhetne a dolog, hogy talán együtt lehetnénk.

Elhívott nyaralni egy másik országba; azt mondta, hogy fontos vagyok neki, és hogy megbízik bennem; ha bármilyen ruhámról szó van, mindig kér képet, és megdicsér, hogy csinos vagyok; minden nap kérdezi, hogy hogy telt a napom, mit csináltam; amikor a szobájáról mutatott képet, írta, h jó lenne, ha ott lennék vele. Elhívott magához is filmezni. És még sorolhatnám. :) A találkozón viccelődve többször megfogta a kezemet, és a derekamat. A padon is elég közel ült hozzám. Fizette a fagyimat meg a colámat, nem engedte, hogy én vegyem meg még az innivalót sem. :D Most így néhány, ami eszembe jutott :) Találkozásnál és elköszönésnél szorosan átölelt.

Kicsit zavarban voltam, mert lassan egy éve, hogy nem láttam, és.. Hát megint ott volt. De nagyon jól telt, jól éreztem magam, és ő is ezt mondta:)

Ha éppen nincs téma, ő mindig felhoz valamit, és én is igyekszem. Szerencsére ez nem sűrűn fordult elő, kérdezgettek is mindig a többiek, hogy miről tudunk ennyit beszélni:D

Viszont a találkozó óta olyan furcsán érzem magam, ha vele beszélek. Lehet, hogy csak túlságosan aggódom, és beképzelem, de úgy érzem néha, mintha kötelességének érezné, hogy minden este beszéljünk. Pedig egy szóval nem mondtam neki sose, h kötelező írnia. Egy-két kivételtől eltekintve mindig ő ír, néha én is írok. Például amikor buliba ment, szándékosan nem írtam, nem hívtam, semmi, hogy ne azt érezze, hogy én bármiben is korlátoznám, vagy visszatartanám. És másnap reggel rögtön hívott is, hogy hh nem kerestem, miért nem írtam... és hát elmondtam neki, h tudtam h bulizik, és azt akartam, hogy érezze jól magát, és ne velem foglalkozzon.

Volt egy nap, amikor elég elfoglalt voltam, és egész nap nem tudtam fellépni a netre. Este negyed 12-kor hívott is meg SMS-t is írt, hogy minden rendben?, hol vagyok? De nem tudtam válaszolni se ezekre, se messengeren, mert már aludtam. És ezek most teljesen felesleges dolgok, amiket leírtam... De. Nem tudom eldönteni, hogy tényleg tetszem neki, és hogy tényleg fontos vagyok-e neki. De ha fontos is vagyok, akkor hogy? Barátként? Többként? Nem merem kimutatni, hogy többet érzek, mert nem vagyok biztos az ő érzéseiben. És rákérdezni meg nem merek, mert azt nyomulósnak tartom, szerintem nem a lány feladata.

Szóval bocsánat a sok rizsáért, de lehetetlen csak a lényeget leírni, így is még rengeteg dolog hiányzik. Akit érdekel, privátban elküldöm a további 'jeleket', amelyek esetleg döntőek lehetnek. :)

Kérlek segítsetek, mit jelenthetek a fiúnak, és hogyan kezeljem? Előre is köszönöm szépen, hogy elolvastátok! A válaszhoz kérlek írj kort is!:)

15/lány