Hogy tud egy ember így meglovagolni egy helyzetet?

Sziasztok!

Néhány hónapos történet de már túl tudtam tenni rajtam magam érzelmileg, így objektív tudok lenni. De mivel én érdeklődöm a pszichológia, az emberi viselkedéskultúra, szociológia iránt, van néhány kérdésem.

Íme a szóban forgó történet:

Egészen február közepéig boldognak titulált párkapcsolatom volt egy 18 éves lánnyal ( én 19 vagyok).

A lányt hívjuk pl. Zsuzsinak mert így könnyebben le tudom írni.

Szóval Zsuzsival minden téren remekül megvoltunk, ám egyszerrecsak napokra eltűnt. Facebookon sem válaszolt, pedig jelezte a telefon, hogy elérhető volt, zöld pöttyel a neve mellett.

Harmadik nap már a szüleit is felhívtam, annyira aggódtam érte.

Anyukája azt mondta, ugyanúgy iskola, érettségi, de csavarogni is ugyanúgy eljár ahogy eddig.

Zsuzsi negyedik-ötödik nap előkerült és nagyon lelkes volt és boldog. Elmesélte, hogy ötös lett a matek próbaéretrségije, ez neki elmondhatatlan érzés. Mivel Ő is bevallotta, hogy kicsit hanyagolva voltam, azon a héten a péntek estétől a szombat reggelig tartó periódust együtt töltöttük, nálunk aludt.

Akkor én nem tudtam aludni, azon morfondíroztam, amit az anyukája mondott, hogy ugyanúgy csámborog ahogy addig. Nem mondanám azt sem, hogy sülve-főve együtt mentünk még a WC-re is, de azt az időt, amit velem is tölthetett volna, valahol máshol töltötte. Eltűnt napokra, aztán hirtelen nagy boldogan előkerült...

Persze, örültem vele együtt az eredménynek, mivel a szívemet viseltem a dolgait, de valami nagyon gyanús volt.

Utána olyat tettem, ami mocskos és teljes joggal elítélendő dolog: Miközben aludt, elvettem a telefonját és beleolvastam a Messenger üzeneteibe.

Nem éppen egy esti mese fajsúlyú történet volt, egy Robi nevű sráccal, ( természetesen fiktív név, ahogy a Zsuzsi )ahol ilyeneket írtak, hogy így szeretlek, úgy imádlak, jól volt a szex, mikor találkozunk legközelebb és hogy a pasidat hogy tudjuk majd kijátszani. Robit nem ismerem, de állítólag évfolyamtársak Zsuzsival.

Zsuzsit hagytam reggelig aludni, reggelit készítettem neki, ágyba vittem és gondolkoztam hogyan vezessem fel éjszakai olvasmányomat. Nagy nehezen kiböktem.

Mint az anyatigris kikapta a telefont a kezemből és leugatott, hogy mit képzelek magamról, hogy az ő üzeneteit elmerem olvasni. Teljesen igaza volt, mélységesen etikátlan dolgot tettem, de a tartalom még elítélendőbb szerintem.

Aztán két hét múlva március elején megint feltűnt Robi a színen és kilestem őket hova mennek, gondolom Robiékhoz mentek, ott ültem az autóban az utca másik felében vagy két óra hosszát.

Közben írtam neki Messengeren, hogy mit csinál, hol van stb mert találkozhatnánk. Azt mondta nem ér rá, otthon kell vigyáznia a húgára. Mondtam neki akkor elmegyek hozzájuk amire kemény tiltakozás volt a válasz.

Utólag ez is kiderült, hogy kilestem őket, Zsuzsi azt mondta, az, hogy így ellenőrizgetem és nyomozok utána nem tesz jót a kapcsolatnak. Amíg együtt voltunk onnantól már nem tudtam Robiról van-e, nincs, de szóba került mindig.

Azt mondta nem mer már sehova menni meg semmit csinálni mert kalitkában érzi magát, persze gunyoros hangnemben, azt sugallva, hogy hülyegyerek állj már le. További elmondása szerint félt tőlem, mert mindenhol engem látott.

Én éreztem magam kellemetlenül a bizalmatlan viselkedésem miatt ( ami ilyenkor szerintem természetes ), állandóan ledorgált, hogy ne féltékenykedjek.

Normális kapcsolatban szerintem a megcsaló félnek kellene megtörtnek lennie és kényelmetlenül éreznie magát de itt rám jutott ez a szerep.

Majd nem sokkal később szakítottam vele mert már nem bírtam elviselni a fennhéjázó, lenéző attitűdjét.

Zsuzsi erre azt reagálta, hogy jobb is, szerinte mindennek az alapja a kölcsönös bizalom, aminek én nem tudtam megfelelni.

Én sosem csaltam meg pedig lett volna rá lehetőségem. 2,5 éves kapcsolat volt.

Ilyenkor mi fut át egy emberen, hogy ő akar rossz érzést kelteni a másikban?

Miért csinálta ezt?

Előre is köszönöm a válaszokat :)