Mi ez az érzés a barátság és szerelem között?

Aranyosak vagytok, hogy így megválaszoltátok a kérdésem. :)

De valami hiányzik, egyszerűen tényleg nincs az meg, hogy megtenne értem ezt meg azt. Pedig tényleg fontosak vagyunk egymásnak, ez már nagyon sokszor egyértelművé vált, hogy nem tudjuk egymást elengedni, mégis, nem ANNYIRA vagyok számára fontos, mintha valóban lenne egy mélyebb kötődés, tehát vannak dolgok, amik sokkal előbbre valóak, mint én. Nagyon sokszor elmondtam neki, de nem érti mi a baj. Egyébként sajnos az utóbbi időben nagyok sokat vitatkozunk már, úgy érzem el is távolodunk egymástól és mivel tényleg közelebb áll a kapcsolatunk a barátsághoz, sokszor megfordul a fejünkben, hogy el kéne engedni egymást.

Tehát azért ez nem egy irigyelhető kapcsolat sajnos. És én ebben látom a hibát, hogy sosem voltunk szerelmesek, tanácstalan vagyok, mit tehetnék, változna-e esetleg. Jelenleg úgy érzem, csak romlik a kapcsolat és nem kapom meg tőle, amire szükségem lenne (apró dolgok, figyelem, megértés).

Általában kívülállók ,,se veled se nélküled" kapcsolatnak hívják, amikor mesélek nekik erről, a baráti kör pedig csóválja a fejét, amikor egy-egy vita után ott hagyjuk egymást, majd mégis visszamegyünk egymáshoz. Elég gyerekesen hangozhat ez a ún. kapcsolat, de egyszerűen ez van...