Mit gondoltok, tényleg velem van baj? Ti járnátok ilyen lánnyal?

Eddig nem sok fiúval ismerkedtem,aminek egyik oka az volt,hogy iszonyú félénk voltam a fiúkkal,éppen ezért senkit nem ismertem meg. Ennek ellenére viszont érzékeny és megértő voltam másokkal,sok barátom hozzám jött ha valami bánata volt. De aztán,magam sem tudom hogy,volt pár fiú,akik eleinte érdeklődtek irántam,azt mondták tetszem nekik,aztán kidobtak mint valami használt játékot. Mert csak addig kellettem nekik amíg nem jön jobb,és addig is a lelkiszemetesük voltam. Mivel eleve tapasztalatlan voltam,nagyon fájt,hogy így kihasználtak. Aztán volt egy srác,aki tetszett és valahogy összeszedtem magam és találkozgattunk párszor,de elég nehéz volt,mivel félénk és csöndes voltam...már kezdtem volna bízni,elhittem neki hogy én kellek neki,meg minden,aztán a hátam mögött összejött mással,és még csak be se vallotta. Aztán azt mondta,hogy meg kéne változnom mert így tutira nem lesz senkim..szóval,nem egyik napról a másikra,de elkezdtem lázadóbb,nyíltabb lenni,többet beszéltem,hirtelen le is fogytam pár kilót,amitől sajnos néhány heg van rajtam...de mára már nem nagyon adok mások véleményére és végre kezdem magam jól érezni. Ennek ellenére még mindig úgy gondolom hogy velem van a baj,és velem van valami,ami miatt nem kellek.

Na szóval,bocsi,hogy ilyen hosszú és kusza lett :D

De szerintetek én vagyok örök vesztes természetű,vagy egyszerűen sz@r alakokba botlottam? Vagy annak köszönhettem,hogy ilyen kis segítő,naiv lelkű vagyok/voltam?