Egy hét se kellett neki, hogy kidobjon?

Nos az van,hogy 2 és fél éve voltunk együtt a barátnőmmel,pont hétfőn..hétfőn jött rá az,hogy neki nem tetszik amit csinálok,elhanyagolom,nem érzi,hogy szeretem..pedig igyekeztem..és össze is vesztünk,nem akarta megbeszélni a dolgot..szerdán szakítottunk is,szombaton beszéltünk megkérdeztem tőle,hogy szeret-e engem mert volt rá esély,hogy kibéküljünk..és azt mondta,hogy nem szeret,inkább csak ragaszkodott hozzám...Azt hittem,hogy a szerelem átalakul egy idő után szeretetté,egy olyan szerettté amit mondjuk a gyerek érez az anyja nélkül,hhy megbízok anyuban,szeretem anyut,nélküle rossz lenne,én így éreztem iránta..nem akartam elveszíteni...és mégis ez lett...annyira rossz...18 éves vagyok,ő pedig 17......Nem tudom kifejezni magam...már -már gyűlölöm,hogy így kirakott 2 és fél év után...és hogy mindig én húztam a rövidebbet,mindent eldobtam csak,hogy velem maradjon..nagy dolgokat is és ez lett a hála...Csalódott,meggyötört és életképtelen vagyok...legalábbis ezt érzem...Holnap találkozunk délután,meg azt akarja,hogy maradjunk barátok,hiányzik ha nem beszélek vele,én még mindig szeretem,de ő folyamat azt hajtogatja,hogy jó így neki nélkülem...Vélemény?