Lehet, hogy csak pótjátékos vagyok, vagy nem is tudja mit akar igazán?

Lassan egy éve vagyunk együtt, igaz volt 3 hónap szünet közben. Szakításunk oka, hogy nem tud velem annyit foglalkozni, mint amennyit megérdemelnék. Most 2 hónapja újra együtt vagyunk. Nagyon keveset találkozunk, heti kétszer. Az a gondom, hogy nem járunk el sehova. Mindig csak a 4 fal közt vagyunk. Inkább ő jár hozzám. Ha szeretném meglátogatni, akkor általában programja van a barátaival vagy volt hogy azt mondta beteg és így nem lenne jó társaság. Meg úgy érzem külön választja a baráti társaságát és engem. Egyébként, ha kettesben vagyunk nagyon jó vele. De valahogy nekem ez nagyon furcsa, hogy csak mindig akkor találkozhatunk, ha éppen ráér. Azt mondja kéne változtatnia, de nem tesz semmit. Mindig csak halogat. Azt mondja nem akar semmit elkapkodni. Lehetséges az a baj, hogy túlságosan alkalmazkodok meg ragaszkodok hozzá. Mindig elér amikor akar. Mit csináljak, hogy javítsak ezen. Azt mondja ő örül minden kis percnek amit velem tölthet. Akkor ezt érzem is. De a szerelem nem olyan, hogy keressük többször egymás társaságát?