Nektek volt már olyan, hogy szerettetek valakit, de "nem éltétek ki magatokat", és emiatt elhagytátok? Ha igen, megbántátok?

Igen volt,Tiltott szerelem,szüleim felöl.Nem tudtam semmit tenni,akkoriban beteg voltam,ö külföldön elt.Megnösült,de utanna is sokat talalkoztunk,bezselgettünk,majd elvalt,felölem elmult a szerelem.Ö volt a legjobb baratom,neki en,mintha testver lett volna.Nagyon megertettük egymast,sajnos 13-ban meghalt.Sokszor eszembe jut,es kerdezem,mi lett volna ha az eletbe eggyütt indulnak?Neki is az egszsege jobb lett volna az enyem is.Ferjhez nem mentem,volt kapcsolat,de szet maradtunk.13 eves koromban ismertem meg az elsöt,,ezt nevezik szerelem elsö latasra,53 volt hogy eltavozott.

Utolso,jajj bocs nem a kerdesre valaszoltam,elkapkodtam.

Ez a ki kell élni magad elég béna szöveg. Ha valakit képes vagy elhagyni akkor nem szereted, ilyen egyszerű. Akit szeretsz azzal minden tökéletes, nem vágysz mellette másokra, nem csalnád meg, és nem hagynád el.

Igen volt. Csak azért, mert nem akarok ugy járni mint apám. Ez nem kifogás, ez tapasztalat.

bennem volt az érzés akkor is, amikor szerettem. de amint ez elmúlt, méginkább. aljas g*ci voltam, megcsaltam és elhagytam. csak azt bántam meg, hogy így intéztem a dolgot, azt nem, hogy már nem vagyok vele. (sok szar volt a kapcsolatban ezt leszámítva is)