Azt akarja a barátom hogy legyek a második anyja?

:D Sírok! Szánalom a köbön!

MINNDMEGHALUNK JÁÁJJ!!!

Gyerek még, és nem is neked való.

Jobb, ha hazaküldöd Anyukához.

Neki cselédre van szüksége, nem pedig barátnőre. Hidd el, ilyen hozzáállással senki sem fogja mellette bírni.

Kérdés, hogy te mit szeretnél?

Cseléd lenni vagy barátnő? Szerintem tudod a választ.

Semmi meglepő nincs benne: magyar férfiak százezrei élnek így. 18-20 éves korukig az anyjuk fényesre nyalja a feneküket, mert a trónörökös nehogy már megszakadjon valamiben is, aztán elkezdi noszogatni, hogy most már találjon magának valami nőt, aki ezt viszi tovább. Gyorsan össze is jön valakivel, rosszabb esetben elveszi feleségül és onnantól az az elvárás, hogy a nő lesz szíves körülugrálni őt, mert a méltóságos úr nem tudja, hogy kerül az étel a hűtőbe, majd onnan az asztalra, a tiszta ruha a szekrénybe és a világ többi nagy titkát sem tudja megfejteni.

Nem fog megváltozni. Nem, akkor sem, ha megpróbálod megnevelni, ha nagyon szereted, ha erre-arra megkéred, megtanítod, megmutatod neki. Nem fogja csinálni, mert nem az ő dolga. Leül az asztalhoz, jobb esetben szed magának ételt (kilötyögteti a levest, összeba***a a terítőt pörköltszafttal, mellépereg a tészta), rosszabb esetben azt is neked kell megtenned (természetesen mindig túl sok/túl kevés, amit szedsz, különben is a sűrűjéből szedjél, kavard fel rendesen, miért a mócsingot adod neki és amúgy is hideg), belapátolja, majd feláll az asztaltól, te pedig eltakaríthatsz utána. Kényelmesen elheveredik a kanapén, a koszos ruháit majd összeszeded onnan, ahová ledobta őket, reggel pedig, ha nem készítettél ki neki tisztát, tanácstalanul áll a szekrény előtt, hogy hol a póló, amelyikre gondol (pont vele szemben, szemmagasságban), mer' menne dógozni. Természetesen nem fog három másodpercnél tovább gondolkodni rajta, elbődül, hogy demánpedig mostazonnal add a kezibe, mer' őtözni kell. De nem aztat, hanem a másikat, a tudod melyiket. Miért nem tudod? Takarítani nem fog, de a sáros bakancsot csak az előszobában tudja úgy lerúgni a lábáról, hogy mindenfelé repülnek a rögök, arra képtelen, hogy a bejárat előtti lábtörlőn tüntesse el a mocsok nagyját. Ám ha már ilyen ügyesen levette a bakancsot, természetesen ott hagyja, ahová a gravitáció és a tehetetlenség vitte, a szétszórt sarat sem fogja összeseperni, mert ő örül, hogy egyáltalán haza bírt gyönni a melóból, fáradt, ő mostan elheveredik a TV előtt, hagyja őtet békibe' mindenki.

Nagyjából erre kell készülnöd, ha vele szeretnéd leélni az életedet. Ha úgy érzed, hogy erre 40-50 éven át képes vagy, nyugodtan vágj bele, de sok jót nem ígérek.