“Barátok” az exszel?

Röviden-tömören; nem voltunk olyan hűde sokáig együtt, viszont ő volt az első fiú, akibe úgy igazán belezúgtam.

Ő szakított velem, nem váltunk el rossz viszonyban, meg hát ugyanazokkal az emberekkel barátkozik, mint én, ergo a baráti körünk egy.

Voltak összejövetelek, nem igazán beszélgettünk, nyilván, mert elég sértett voltam, meg ő is tartotta a távolságot.

Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy “Oké, továbbléptem, ennyi volt!”, mire most nyárra, ahogy egyre többet találkozik a mi kis társaságunk, egy olyan érzés kerített hatalmába, ami eddig nem volt a találkozásainkon.

Ő megint kedves, figyelmes, és heccel, szívja a vérem, mint régen, és nagyon nyitott felém, nem úgy, ahogyan a szakítás után volt. Persze, mert idióta vagyok, az érzéseim újra fellángoltak, és ahogy egyre jobban próbálom elnyomni, annál inkább törnek a felszínre. Az sem segít, ahogy rám néz (habár talán csak beleképzelem), meg az összemosolygásaink, és a nevetéseink sem.

A legjobb barátom szerint is furcsa a viselkedése, de egyszerűen nem tudom az egészet hova tenni, mert hát talán csak barátkozni akar. Vele egyébként nem úgy viselkedik, mint ahogy velem.

Úgyhogy a kérdésem a következő;

- Mégis mit tegyek, hogy figyelmen kívül hagyjam?

- Férfi szemmel pedig miért lehet ismét ilyen nyílt felém?