Toxic vagyok? Előbb utóbb elege lesz?

Normális az egészséges gyanakvás, de a beteges féltékenység nem. Nem probléma az, ha vannak fiú barátai, a gond az, ha kavarnak, vagy ott vannak neki második opcióként, ha te kimész a képből.

A kapcsolatotok érdekében inkább üljetek le beszélgetni és mondd el neki az aggodalmaidat, úgy, mint itt nekünk. Ha őszintén megbeszélitek, akkor remélhetőleg semmi feszkó nincs, ha meg ő nem őszinte, vagy tagad, akkor te dobod ki.

Mérgező vagy, igen. A beteges féltékenység iszonyatosan megterheli a kapcsolatot, és lehet, hogy ezért fogtok majd szétmenni, annak ellenére, hogy mindig is hűséges volt.

Az, hogy vannak fiú barátai, teljesen normális, és az is, hogy igényesen öltözködik.

Mikor összejöttetek, tudtad, hogy vannak fiúbarátai, vagy jöttek a semmiből, s titkolózott, és lebukott vele?

- feltételezem, nem erről van szó, nem ez a tipikus.

A gond nagy valószínűséggel veled van.

Egészen pontosan az, hogy önértékelési zavarod, önbizalomhiányod van. Fosol, hogy nem bírod megtartani, és a "konkurencia" lecsapja a kezedről, és ezért hisztizel.

Tudod, a veszekedéssel nem növeled, hanem csökkented az esélyeidet. Ha növelni akarod az esélyeidet, akkor foglalkozz önismerettel, érjél egy kicsit, javítsd az önértékeléseden, ami nem egyenlő a nagyképűséggel, legyél kedves, szeretetre méltó és szerető.

Megjegyzem azt is, hogy a féltékeny emberek általában nem is szeretik igazán a párjukat, csak valami akksinak tartják, tárgyiasítják, amiből szipkázzák az "energiát", de igazán az ő szükségletükkel, vágyaikkal nem foglalkoznak, nem nézik, hogy mivel lehetne igazán boldoggá tenni a párjukat, csak kivetítik rájuk a saját elképzelésüket és elvárásukat, és balhéznak, hisztiznek, ha nem úgy van valami, ahogy azt elképzelik.

Ha szorongsz, akkor ne máson verd le a bajod, hanem magad nézz szembe vele, és kezeld. Hidd el, hogy sokkal vonzóbb lennél úgy, hogy eléállsz, és azt mondod, hogy bocsi, belátom, elég gáz voltam az utóbbi időben, ezért és ezért, és ezt és ezt fogom tenni, hogy megváltozzam, hogy mindkettőnknek jobb legyen.

De ez csak akkor oké, ha valóban komolyan is gondolod, és valóban mindent meg is teszel ennek érdekében, mer ha csak hitegetsz, akkor csak csalódást okozol, és csökken még a maradék bizalom is.

Na majd kiderül, hogy mennyi az igaz szeretet. Mindenesetre amit írtál, az jól hangzik, csak hát van benne némi ellentmondás.

Te magad írod, hogy mindig a féltékenységeteken veszekedtek, aztán kérdezed, hogy nem zavarja-e... Szerinted ki az, akit nem zavar a felesleges veszekedés?!

Ami szomorú, hogy ő sem tudja megmondani, hogy mi zavarja, mit szeretne, ill. nem tud kiállni magáért rendesen, következetesen, vagy te vagy ilyen egyik pillanatban rendes, a másikban meg veszekedős, és már ezért nem bízik benned, és nem mond semmit.

Akárhogy is, kapd össze magad!

Tipikus hiba szokott ilyenkor lenni, hogy az önértékelési zavaros ember a párja önértékelését rombolja, ha már a magáét nem tudja építeni, hogy a viszonylagos "egyensúly", ill. "erőfölény" meglegyen. Na ezt is el kell felejteni, ha van ilyen játszma! Erősítsd magad, és bátorítsd a párodat is!

Aztán további tipikus játszma a mártirkodás, amit szintén passzív agresszió, és el kellene felejteni, ha van. Az a normális, hogy mindketten tesztek a kapcsolatért.

De tudomásul kell venni azt is, hogy a tiniszerelmek általában nem tartanak holtig.