Nagy baj ha nem akarok a barátom baráti társaságának szerves tagja lenni?

Először is tisztáznám hogy senkivel nincs bajom a haveri köréből, mind rendes korunkbeli fiatalok (16-17 évesek). Viszont valahogy sosem éreztem azt hogy annyira befogadóak lennének. Ők már egy összeszokott társaság én pedig nemigen tudok beilleszkedni közéjük. Az elején próbálkoztam, de az egyik lány akivel beszélgetni próbáltam pl. elkezdte közben a telóját nyomogatni. Nem azt mondom hogy jaj de izgalmas volt a beszélgetés, mert nyilván épp a közös pontot próbáltam megtalálni de azért elég rosszul esett. Ezen kívül valahányszor velük voltam olyan dolgokról beszélgettek amikhez én nem tudok hozzászólni (pl. régi bulik amiken én nyilván nem vettem részt mert nem voltam együtt a barátommal, vagy épp a sulis dolgok amikhez szintén nem tudok hozzászólni mert ők mind egy helyre járnak szakgimibe én meg sima gimibe járok máshova). Szóval őszintén beismerve nem érzem magam jól közöttük, így annyira nem is szeretnék eljárni velük. A barátomat persze nem tiltom tőlük vagy ilyesmi, akkor megy velük amikor szeretne és ezt ő is tudja de mindenáron magával akar cipelni és azt akarja hogy mindig ott legyek velük én is mondván majdcsak összehaverkodunk. Nagy szemétség részemről ha én ezt annyira már nem akarom? Nekem is van egy társaságom én meg velük járok el (nem kényszerítem a barátomat soha hogy jöjjön velünk) ő pedig eljárhat a sajátjával. Ez tényleg olyan rossz így?

17 évesek vagyunk mindketten amúgy