Érzem hogy nem vagyunk egy hangon, de képtelen vagyok lépni. Mit tegyek?

A barátnőmnek az utóbbi időben fontosabb minden más mint én. Valamint olyan megjegyzéseket tett már amikből arra jutottam hogy nem biztos hogy működi fog ez hosszú távon. De én k*rvara szeretem őt, ő az első szerelmem életemben ,1 éve vagyunk együtt , 17 évesen ismerkedtünk meg. De félek szakítani, rettegek a magánytól, kevés barátom volt de most ők sincsenek már. Keveset mozdulok ki itthonról, barátokat kellene szereznem de borzasztó nehéz. Érzem hogy ha csak úgy hagyom hogy történjenek a dolgok akkor össze fogok törni. Mindentől félek. A szivem nem akarja őt elengedni, de az eszem mást mond. Szerintem ő nem akar egyellőre szakítani, de ugy érzem hogy neki minden mindegy mostanában, ami nagyon nyomasztó. Mit mondtok erre?