Szerintetek ez, hogyan működhet?

Mindenkinek mások az igényei. Annak aki társfüggő, kizárt egy ilyen kapcsolat, nem érezné jól magát benne, és nem is működne hosszútávon.

Viszont vannak olyan emberek is, akik függetlenebbek, kell nekik az énidő.

Én is ilyen vagyok, meg is őrülnék egy olyan kapcsolatban ahol folyamatosan együtt kell lennünk. Nagyon jó mikor együtt vagyunk, de nekem szükségem van arra is hogy a magam ura legyek. És a párom is ilyen beállítottságú.

Nincs megcsalás, nem is gondolkodok ilyesmin, nincs szükségem senki másra, csak kell hogy egyedül is legyek.

Aki kényszerből él ilyen kapcsolatban az nem bírja sokáig, akinek meg pont ez esik jól, az úgy érezné hogy megfullad ha minden nap együtt kéne lenni.

Ideális esetben pont olyan emberek találnak egymásra akiknek egyeznek az igényeik.

Évek óta együtt vagyunk és jól érezzük így magunkat.

A bátyám is ilyen kapcsolatban él a feleségével (kamionozik) ott gyerekek is vannak. Ők azt mondták nekem egyszer régen, hogy már rég elváltak volna ha folyamatosan együtt lennének, ők is független típusok. És alig várják a találkozásokat, ez az örömteli várakozás feltüzeli őket a mindennapokban, így meg tudják tartani a tüzet 20 év után is.

Leírom a magam esetét, tehát a valóságot:

A lány, akinek már 2 éve udvaroltam (az én fiatalkori időmben még udvaroltunk, de ezt nem gúnyból írom), egy teljes évre köteles volt (így hozta az élet) elmenni máshova és csak havonta fél napra találkoztunk. Az államvizsgája előtt 1 év gyakorlatra kellett mennie. Házasságot kötöttünk és egy hónap múlva nekem kellett elmenni 14 hónapra, amikor csak kb. negyedévenként találkozhattunk. Utána született két gyermekünk. E hónap elején ünnepeltük az 56. házassági évfordulónkat.

Kibírtuk, mert nagyon szeretjük egymást, megbízunk egymásban.