Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
1.Van itt olyan, aki az exével/ jelenlegi párjával úgy jött össze, hogy az elején nagyon nehéz volt, és azt hittétek nem lesz belőle semmi? 2.Szerintetek mi lehet a baja?
Úgy értem nehezen ment a beszélgetés, de aztán megtaláltátok a közös hangot.
Van egy lány, akivel most ismerkedek, neten sajnos a távolság miatt. És bár mondta, hogy van kedve ismerkedni, de mégis olyan döcögősen megy. Nem túl bőbeszédű.. És igazából örülök is meg nem is.. Mert jó, hogy nem adja ilyen könnyen magát, de kicsit fárasztó, hogy nekem kell mindig újabb témát feldobni.. És megkérdeztem tőle, hogy tényleg van-e kedve ismerkedni, és azt válaszolta, hogy ,,igen-igen persze”. Lehetséges, hogy ennyire zárkózott? Mert az sem lehet, hogy igazából nem akar beszélgetni, mert, amikor megnyitottam az üzijét, és nek írtam rá semmit egyből, akkor írt újra..szóval így fent akarta tartani a kommunikációt. Csak annyira keveset ír, hogy az már fáj..😅 Pedig nagyon nagyon tetszik!
2 napja beszélünk.. Alakulhat ez még?
lány-lány páros vagyunk
majd csak annyit kért, hogy táncoljunk. Semmi mást nem akart, vetkőztetni sem kezdett közben, mint az ilyenkor szokás, csak táncoltunk lassan, összebújva, és ekkor hittem el neki, hogy igazak voltak a korábbi szavai, mert annyi végtelen gyengéd érzelem áradt abból az emberből felém, hogy képes lettem volna akkor ott mindenre érte. A végén bemutatkoztunk egymásnak és ő felajánlotta, hogy kivisz Bécsbe, feleségül vesz, és soha többet nem kell majd ebből élnem. Innentől kezdve már nem volt visszaút.
Tudniillik ott voltam 23 évesen, anyámat tíz évvel korábban vitte el a leukémia, apám ezt nem tudta feldolgozni, üveghez nyúlt, és az alkoholizmus végstádiumában már magáról sem tudott, akkor már alig engedték ki az ideggondozóból.
Gyerekkorom utolsó éveit a szintén matt alkesz nagyszüleimnél töltöttem Cegléden. Nagyanyám mindenért vert, vert a puszta létezésem okán hangosan ordibálva a hárpia hangján. Nagyapám mellett meg állandóan arra ébredtem, hogy a bugyimban kotorászik miközben azt lihegte a fülembe "pici cica, pici cica megsimogat a nagypapa"
Ők, ahogy 18 lettem kipateroktak, nekem meg élnem kellett, és kiáltam a Mátyás térre, de szerencsére voltak olyan előnyös testi adottságaim, hogy hamar az Astóriában találtam magam.
Abban az Astóriában, ahol aztán Helmuth-t, az egykori kuncsaftom megismertem, akinek azóta a boldog feleségeként Bécsben élek.
A legszebb álmomban sem hittem volna, hogy ilyen szerencse, ilyen megváltás megtörténhet velem egyszer. Azóta is nyugodt, kiegyensúlyozott, boldog életet élünk mindketten, az immár 81 éves Helmuth és jómagam az 53-ik évem büszkén taposva. :)
Szóval hajrá, léteznek csodák. :)
Már régen megtanultam, hogy az online csevejek nem sokat érnek, mert nem közvetítenek semmi érzelmet. Ha nem látod a másik mimikáját és reakcióit, akkor elég hamar unalomba fullad a pötyögés.
Miért nem videochateltek?
Vagy csak annyi a vonzalom, hogy nagyon tetszik? Az kevés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!