Szerintetek érez irántam még valamit?

Majdnem egy hete, hogy közös döntés alapján szakítottunk a párommal. Majdnem hét hónapig voltunk együtt. Ez volt a leghosszabb kapcsolata, és velem érezte magát eddig a legjobban. Mindketten 17 évesek vagyunk. Minden veszekedésünk forrása az volt, hogy ő folyton játszott a számítógépen, és a haverjaival beszélgetett közben. Mivel van egy kicsike távolság köztünk, ezért csak hetente a hétvégékre tudtunk találkozni. Ez nem is lenne baj, mert elég jól megoldottuk. De én nem csak akkor akartam barátnő lenni, amikor vele voltam, hanem akkor is amikor nem tudtunk együtt lenni. Egyszerűen azt vettem észre, hogy folyton fontosabb volt neki a számítógépe, mint én, de azt is tudom, hogy borzasztóan szerelmes volt belém és nagyon szeretett. Nem panaszkodhatok, mert mindent megkaptam tőle, de mégis én túl sokat adtam neki. Elkezdtem elfogadni, hogy szereti amit csinál, és nem akarok veszekedéseket kezdeményezni, inkább hagyom, csinálja. Két ünnep között volt egy olyan időszaka amikor nem otthon volt, és nem volt ott számítógép. Alig tudtam magamról levakarni, annyira érdekeltem őt, és tényleg törődött velem. Várta, hogy együtt szilveszterezhessünk. Aztán még az azutáni hét is jól telt, meg tervezgettük, hogy ha kinyitnak szórakozóhelyek akkor mindenképpen megyünk. Azon a hétvégén elment az ország másik felébe a netes haverjaihoz, és hajnalok hajnalán felhívott, mert hiányoztam neki, meg hogy szeret. Aztán amikor jött haza, mondta hogy menjek ennyi és ennyi napra hozzá. Azt hittem jó minden. De másnap kijelenti nekem, hogy nincs kedve velem beszélgetni, sőt hozzám sincs kedve. Másnap meg kiszedtem belőle, hogy már nem ugyanazt érzi, mint régen. Megbeszéltük, hogy ez talán a rózsaszín köd eltűnése lehet, de helyre hozzuk. Elmentem hozzá, minden tök jó volt. Olyan szerelmesen viselkedett. Éreztette, hogy szeret, ezt meg nem lehet megjátszani szerintem. Aztán múlt héten megint magasról le*art és ezt mondtam is neki, ő meg kijelentette, hogy már nem érzi azt, amit meg, hogy nem akarja ezt már megjavítani. És akkor eldöntöttünk, hogy szakítunk, de ő nem akarta velem megszűntetni a kapcsolatot, mert tényleg jó barátok is vagyunk egyben. Én meg megmondtam neki hogy először túl kell lennem rajta, aztán felkeresem, ő meg várja azt mondta. Meg, hogy ugye ő nem áll készen ennyi idősen egy hosszú távú kapcsolatra, de amint készen áll rá, szeretné velem megpróbálni újra. Aztán három órával a szakításunk után felhívott bőgve, hogy mit rontott el, és hogy nem tudja milyen lenne nélkülem meg velem, és hogy én voltam a legjobb döntése eddig, meg ez az időszak volt neki a legjobb. És mondta, hogy tudja még egy ilyen lányt, mint én nem fog találni, mert én tényleg mindent megadtam neki, és úgy szerettem, ahogy senki más eddig. Azt mondta teljesen nem tudja mitévő legyen, és február végéig kér időt, hogy jól átgondolhassa. Sajnálom őt, de minden téren kicsúszott a lába alól a talaj. Teljesen beszűkült a világa a játékra meg a haverokra, én meg kint maradtam. És egyszerűen tudom, hogy szeret, de most valószínű érdekesebbek azok az emberek és az irántam való érzései meg sarokba kerültek. Tudom, hogy ő 19-20 éves kora körül akar komolyabb kapcsolatot, de ez nem időhöz kötött. Tudom, hogy ott a haveroknál ment el az egész. És csak remélem, hogy míg gondolkodik, megbánja, ezt és rájön, hogy hiányzom neki, és hogy akar engem. Csak...szerintem ő már függő. És nem fogja beismerni, hogy a gép miatt van minden. De az a taktikám, hogy felkészítem magamat a legrosszabbakra, és lehet max ér egy kellemes meglepetés. És tudom, biztos lesznek olyan kommentek, hogy hagyjam a francba, de borzasztóan szeretem, és van amikor megéri második esélyt adni az embernek. A számítógépen kívül túlságosan is egyformák vagyunk és hasonlók. Meg a jövőképünk is egyezik. És mert borzasztóan szeretem őt.