Szakítás után normális?

Szóval 9 hónapig voltunk együtt, de a vége az lett, hogy hitegetett egy ideig, hogy bár nem érez túl sokat, rendben leszünk,illetve kihasználta, hogy én továbbra is szerelmes vagyok belé, meztelen képekért könyörgött (holott egyáltalán nem volt ilyen sosem)

Szóval megváltozott és sokunk szerint közrejátszott, hogy a haverja köztudottan egy fuckboy, és az önbizalmát porba tiporva szakított vele az előző barátnője, illetve hát így megerősítette ez a baráti körében a "bros before hoes"-dolgot és úgy gondoljuk most mivel hetekig dolgoztak együtt, mindenfélét bebeszélt neki, illetve most elhiszi, hogy ő az istenkirály.

Mindegy is, szakítottam vele emiatt.

Dióhéjban.

Na de szerintetek az normális, ha én nem tudok továbblépni? Egyszerűen még mindig szerelmes vagyok belé és nem tudom elengedni teljesen, mindig érdekel, mi történik vele, jól van-e, holott nagyon mérges vagyok rá, hogy ezt tette velem. Na és egyszerűen nem tudom, fogok-e ugyanígy érezni más iránt még, úgy éreztem mellette mindig, hogy megtaláltad a párom, mindig tökéletes úriember volt és törődött velem, bár voltak vitáink, mégis egyszerűen nekem ő volt a tökéletesség. Még az ügy előtt nem sokkal szerelmet vallott nekem, csak úgy és ő is így gondolkodott rólam, egyszerűen fel sem tudom fogni, mi történik.

Illetve az normális, hogy folyamatosan bámul engem, mikor a közelben vagyok, illetve rólam beszél folyamatosan Sok mindenkivel?

Szerintünk figyelemre vágyik, akárkitől, bárkitől, de nektek mi a véleményetek?