Miért nem költözünk össze, ha folyamatosan erről beszéltünk?

A szüleimtől meg a barátomtól 150 kmre laktam amíg egyetemre jártam egy lakásban amit a szüleim megvásároltak, hogy ne kelljen 4 évif lakbért fizetnj. Most a vítus miatt felfüggesztették az oktatást így felvetődött a kérdés, hogy maradjak ott és tanuljak, vagy jöjjek haza és itt bérelünk egy lakást a barátommal.

Mondtam a barátomnak, hogy csak akkor tudok haza jönni ha külön tudunk költözni, mivel a szüleim elválltak és nehéz azt csinálni, hogy egy hetet édesapámnál ahol kisgyerek van, vigyázni kell rá, kertbe kell menni stb, és egy hetet édesanyámnál ahol egy szoba van. Tanulnom kell, két egyetemen vagyok és az egyiket most fejezem be. Rengeteget kell tanulnom és itt nem tudok. Veszekedett velem, hogy jöjjek haza, mert kivesz egy lakást. Másfél hónapja semmi. Mikor itt vagyunk, mikor ott. A földön alszunk matracokon, táskákban tároljuk a ruháinkat, tanulni nem tudok, szeretkezni abszolut nem, beszélgetni normálisan még annyira sem.

Hozzá teszem, hogy nagyon jó fizetése van ország szinten, nem a pénzel lenne a baj. Amennyit tudnék én is adnék mert van megtakarított pénzem, a szüleimtől természetesen nem kérhetek mert vettek nekem egy lakást ami most ott ül üresen.

Látom, hogy neki sem jó, de nem csinál semmit ennek érdekében, azt látom, hogy az a fontos, hogy közel legyen a munkahelyéhez, érezze otthon magát az nem számít, hogy másfél hónap múlva 2 egyetemen szesszió +záróvizsga.

Mit tegyek?

Köszi!