Miért ilyen nehéz rálelni az igazira?

Mivel alapjáraton nem vagyok egy bulizós fazon, így sok lehetőségtől megvonom magam azt nem tagadom. Viszont sikerült kisebb-nagyobb kapcsolatokat kialakítanom már korábban lányokkal, így nem arról van szó, hogy egyáltalán nem tudok ismerkedni. Csak az bánt, hogy igazán komoly célú rendes kapcsolatig nem sikerült még eljutnom. Így valamilyen szinten mégiscsak szomorkodom. Idáig nagyrészt interneten történt az összeismerkedésem lányokkal. Csak rendszerint mindig az volt a probléma, hogy a távolság és hogy emiatt nem tudjuk mindennap látni egymást. Illetve, volt olyan is, hogy éveken keresztül úgymond közeli baráti kapcsolatban voltam egy lánnyal, de valamilyen úton módon megszakított mindent és lelépett az életemből. Meg részem volt, ilyen bizonytalan kapcsolathoz is, ami barátságként kezdődött aztán több lett, majd megint barátság és vége lett.

Így aztán már, valahogy elegem van ebből a létformás helyzetből. Nyilván nem fogok kiugrani emiatt az ablakon szerelmi bánatomban, de nem is lelkesedem az örömtől. Viszont próbálom tartani magam és mindig előre nézni, elfeledni a múltat. Meg mostanában belekezdtem az érdeklődési körömnek megfelelő klubba is részt venni, hátha egyszer szerencsém lesz az igazihoz. Vagy ha összejön a leendő karrierem, mert ott is eléggé gyakran fogok emberekkel találkozni és szinte nyitott az út az új kapcsolatok kialakításához. Persze az internetes ismerkedéstől sem zárkózom el végleg, csak sajnos nem mindenkinél működik ez a távkapcsolati megoldás.

Mindenesetre most jó volt magamból kiírni ezt a témát.

F