Miért van az, h akiket szerettem régen, és valamiért nem sikerült összejönnünk, megutálom?

Igen, ismerős az érzés.

Szerintem ez egyéntőé függ, nem tehetsz róla.

Vagy csak a tudatod alatt haragszol rájuk.

Remélem megoldod majd sikerül megoldanod!

Hát, gimi első 2 évében volt egy plátói szerelmem egy osztálytársam iránt. Akkoriban még elég gyáva voltam, szóval beszélő viszony volt közöttünk, de kezdeményezni nem mertem. Az elmúlt, a csajjal teljesen közömbös vagyok, semmi okom utálni. Egyszerűen úgy gondolok rá mint bármelyik másik (volt) osztálytársamra.

Miután rajta túl voltam beleszerettem egy másik csajba. Néhány hónapig beszélgettünk. Néhány randira eljött velem, úgy hogy közben tudta is, hogy randi. Fogtuk egymás kezét, volt pár szájra puszi is. Végül elutasított. Eleinte utáltam, mert hetekig hülyített előtte és már teljesen biztos voltam benne hogy összejön, aztán jött a pofára esés. Végülis nem haraggal váltunk el, ő nem tudta hogy utálom emiatt. A beszélő viszony megmaradt, ha összefutunk, szoktunk beszélni. Mostanra ő is teljesen közömbös.

Ez után az eset után két évvel összejöttem a legjobb barátommal (csaj természetesen :D). Vele már nagyon jól ismertük egymást, úgyhogy kezdetben nagyon jó kapcsolat volt. Később azonban rá kellett jönnünk, hogy túlságosan különböznek az igényeink egy kapcsolatra nézve, ezért vége lett. Összesen 11 hónapig tartott. Békében váltunk el és abban maradtunk, hogy barátok is maradunk. Ezt én sajnos komolyan is gondoltam és néhány nap múlva írtam neki. Azóta sem válaszolt rá, szóval úgy tűnik nem beszélünk többet. Vegyesek az érzelmeim iránta, mert nem régen történt a szakítás. Egyfelől nagyon hiányzik még mindig. Ha barátként velem lenne, sokkal könnyebb lenne. Másfelől kicsit utálom, mert nagyra értékeltem volna, ha őszintén megmondta volna hogy nem akar velem többet beszélni, nem pedig azt mondta volna, hogy persze, barátok maradunk és mindig számíthatok rá, aztán pedig válaszra se méltat.