A barátnőm nem tudja hogy nekem ő az első. Mondjam el neki?

18 évesen végre rám talált a szerelem.A kapcsolatunk jól működik,szüleivel is jóba vagyok,minden happy.Egy a probléma:

Ő 16 éves,és a második barátja vagyok.Az elsővel másfél hónapig volt együtt,de szakított vele állítása szerint nem volt szerelmes.Az első csókja pedig nem is vele volt, egy másik fiúval akivel megbeszélték.

Én 18 éves vagyok,rengeteg elutasításban,sírásban,öngyilkossági gondolatokban eltöltött években volt részem annyira vágytam egy kapcsolatra.Sosem volt egy csókom sem.Elhatároztam másképp állok a dolgokhoz,lezárom a korábbi sérelmekkel teli múltat,és pozitívan állok a jövőhöz.1 hónapba nem telt,és megismertem a barátnőmet,akivel 5 nap leforgása alatt összejöttem.Már írtam hogy jól mennek a dolgok de picit visszajött a kisebbségi érzetem.Kérdezte volt-e barátnőm előtte(az első csókom vele béna volt)és bekamuztam neki mert szégyelleni kezdtem hogy csak most jött össze.A sors úgy hozta véletlen mikor sétáltunk összetalálkoztunk a sráccal,akivel állítólag csókolózott.Olyan szégyenben éreztem magam,hogy hazudnom kellett neki és nem tudom "felmutatni" amit ő.Gyakran gondolkodok azon hogy elmondjam-e neki.Tudom hogy ha szeret akkor ezért nem fog megutálni,de azért az önbizalmam kicsit sérti.Volt valaki hasonló helyzetben?Szerintetek csak engedjem el az egészet?Nem fogom megcsalni vagy eldobni mert ő nekem az első.Annyira szeretem,úgy érzem letudnám vele élni az életem,de persze ez közel sem biztos 2 hónapos kapcsolat alatt és fiatal korunk miatt.

Érdekesség hogy szüleink beszélgettek,az anyukája állítása szerint én vagyok az első fiúja.Már mikor összejöttünk az nap tudtak rólam a szülei,az állítólagos exről pedig nem?Vicces lenne ha mindketten hazudtunk volna,de csókkal biztos előrébb van mint én.

Megjegyzés:Aki addig se jutott el mint én azt nem nézem le,csak magamnak rossz érzés hogy eddig kellett várni míg sikerült.