Ti is szokszor azért nem mertek kezdeményezni, mert féltek a visszautasítástól, és méginkább a visszautasítást követő pletykálástól?

Azért nem kezdeményezek mert tudom, hogy nem vagyok vonzó a lányok számára.

Hàt nàlam a kérdésben leìrt probléma (vissza utasìtàs) és az első vàlaszoló àltal leìrt dolog (hogy mennyire vonzò valaki vagy mennyire nem) is jàtszik. Dehàt mégis. Ha nem próbàlkozunk sose lesz csajunk (vagy pasink, nem tudom a kérdező nemét). Engem nyolcadikban hülyére cikiztek ezzel. Mert hàt nen sikerült. De ùgy voltam vele hogy sz_rni rà! Egyszer èlünk. Meg amùgy is. Ha nem vagy bàtrabb akkor nehezebb lesz a dolog. A vissza utasìtàs annyit jelent hogy rossz helyen àllsz. Menny tovàbb. Olyan nincs hogy senkinek nem kellesz. Sokszor az első vissza utasìtàsnàl lehet hogy nem is kell megàllni. Ùjra kell pròbàlkozni egyszer. De ha meg ùgy érzed hogy azt nem, akkor keress tovàbb. Ha az első kudarcnàl azt mondtam volna hogy jajj ezt nem akarom, akkor most nem lenne baràtnőm. Megembereltem magam, a pletykàkra hoztam a jòféle lesz_rom hozzà àllàst, aztàn mentem tovàbb. Most meg van egg baràtnőm. Az évfolyam egyik legjobb csaja a haverok szerint. Az hogy hogy nézünk ki, meg hogy mitől félünk... el kell engedni.

Igazából egyszerre a kettő. Ha próbálkoznék (sokak szerint a lányfelől cinkebb, a srácok már innen is éreznék, hogy ők a valakik) és felsűlnék az alapjában cinkes számomra, még ha el is tudnám simítani a szitut, másrészt ha egy adott társaságban mozog aminek én is a része vagyok, vagy mondhatni enyhén hatásköröm valami oknál fogva és vissza hallom a szitut az végképp kellemetlen. Szóval a pletykától jobban írtózom