Nagyon undorító ez tőlem?

Van egy fiú, akivel alakulgattak a dolgok, de soha nem voltunk együtt. Ez kb 2 éve tart. Elég ritkán tartjuk a kapcsolatot. Lényegében barátok vagyunk, nekem mindig is tetszett, de nem voltam belé szerelmes. Az ő oldaláról fogalmam sincs, nem beszéltünk soha erről. Ezalatt a pár év alatt én kétszer lettem szerelmes. Először egy nagyon aranyos fiúval, de hiába alakult a dolog közöttünk, végül barátnője lett. Ez annyira elszomorított, hogy írtam ennek a barátomnak, hogy találkozzunk már, beszélgessünknkicsit (bár ő nem ért rá akkor, én pedig többet nem hívtam, inkább egyedül átvészeltem ezt a “szakítós időszakot”. Másodszor pedig most. De ezzel a fiúval tudom, hogy úgy sem lesz semmi, ez is plátói. Erre tényleg semmi esély sincs. Elszomorít a dolog, de már megszoktam. Viszont ilyenkor mindig a barátomra gondolok. Rájövök, hogy hiányzik meg rég beszéltünk, viszont egyaránt rossz érzésem is van, mintha csak kihasználnám. 17/L