Összevesztem a barátommal,3 napja nem beszélünk. Mit tegyek ilyen helyzetben? Konkrétumok lent!

Alapjáraton a kapcsolatunkban mindig odafigyelünk a másikra, szinte egész nap beszélünk, egymás szüleivel is nagyon jó a kapcsolatunk!Hamarosan két éve leszünk együtt. Volt egy kisebb hullámvölgyünk a nyáron, de ezt sikerült rendezni és minden a régi kerékvágásban ment. Idén felvették a barátomat az egyetemre és a héten volt neki a gólyatábor. Elég hamar megérezte a szabadság ízét, mert aznap, ha nem kérdezek rá, hogy minden rendben volt e, szerintem nem is írt volna. Nyilván nem azt várom el ilyenkor tőle, hogy 0-24-ben velem törődjön, hagytam szórakozni! 2 napig meg sem kérdezte, hogy érzem magam (mostanában elég sűrűn orvoshoz kell járnom), a kérdéseimre pedig éppen annyit leírt, hogy mit csinált aznap és pont. Ezen picit felkaptam a vizet, mert ő nem ilyen.. annyit írtam, hogy rosszul esik nagyon, mert én érdeklődöm, de ez egyoldalú. Este megígérte, hogy felhív. Úgy is történt, csakhogy részeg volt, és azzal kezdte a mondanivalóját, hogy fejezzem be a hülyeségem. Szóhoz sem tudtam jutni, jött a szidalmazás: hogy én nem tudok semmire ész érvet felhozni, semmi logika nincs abban, amit neki leírtam stb..(A többit inkább nem írom le) Itt elsírtam magam(megkaptam, hogy ne sipítozzak meg ne nyávogjak már, mert b*ssza a fülét), mert még soha nem beszélt így velem, ezt elmondani sem tudtam neki, mert amint belekezdtem el lettem csitítva, hogy ne szakítsam félbe. Idáig tűrtem, amit nagyon bánok, mert olyat vágtam a fejéhez, amit nem kellett volna! (Rohadj meg!) Ezután megkaptam, hogy nézzek magamba és hogy ő biztos nem fogja vigasztalni az én kicsi szívemet. (gúnnyal tele) Másnap végig veszekedtünk (az ott töltött pár nap alatt végig részeg volt), de itt már a barátait inkább előnyben részesítette, mint engem.. Azóta nem beszélünk. Én úgy érzem, hogy ebben a helyzetben nem nekem kell bocsánatot kérnem. Évente kétszer pár napra kimegyek külföldre, az országon belül is szoktam kirándulni, de nekem mindig ő az első. Hívom, írok.. Gondoltam felhívom az anyukáját, hátha tud segíteni. Az volt a válasz, hogy a tábor ilyen ezt el kell fogadni, amúgy meg őt is lerázta. Én megértem... de hol előírás az, hogy azzal az emberrel, akit elvileg szeretek így kell viselkedni, mert szabadnak érzem magam?! A buli, a haverok elém került.. Azóta egyáltalán nem írt nekem.. Mit tegyek? Annyira szeretem!